KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

És mégis mozog…

Elfeledett pionírok

Pápai Zsolt

Életrajzok a magyar animáció hőskorából.

 

Hihetetlen, hogy a magyar animációtörténetről alig készült használható szakmunka, és ez azért különösen szomorú, mert a hazai mozgókép históriájának legdicsőségesebb fejezetei közül többet éppen animációs rendezők írtak. Az animációs film a hatvanas évektől az ország egyik legfőbb kulturális exportcikke volt, az 1973-ban induló nagyfilmkészítés nyomán pedig Magyarország világhatalommá vált, és a Pannóniát jó ideig a világ öt legjelentősebb animációs műhelye között jegyezték.

A szép emlékezetű Filmművészeti Könyvtár 1975-ben megjelent 49. kötetének (Tanulmányok a magyar animációs filmről) Kelemen Tibor által jegyzett terjedelmes bevezetőjét, Matolcsy György tíz évvel későbbi munkáját (A magyar animációs filmművészet története), továbbá néhány online publikációt (kivált Lendvai Erzsébet írásait) leszámítva egy-két folyóiratcikk akad csupán, amely a témában kutakodik. A szakmunkák hiánya miatt a magyar animációs filmről írni magas labda, ám nagy felelősség is, tálcán kínálja magát a téma a szakírók számára, de nem mindegy, hogy miként nyúlnak hozzá. Dizseri Eszter hét évvel ezelőtt vállalkozott egy könyv megírására (Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája 1948–1998), ez azonban csak a címében animációtörténet. A kötetből hiányzott az igazi koncepció: a Kockáról kockára lényegében átabotába dobált mondatok kevéssé szerkesztett és hihetetlenül sok vendégszöveggel terhelt egyvelege. Laikusok számára információmorzsák felcsipegetéséhez jó, amúgy használhatatlan.

Dizseri új könyve egy fokkal jobban sikerült, ami részben abból fakad, hogy nem történeti munka, hanem annak álcázott lexikon, és ezért a nagyszerkezet töredezettsége kevéssé zavaró. Az És mégis mozog… a magyar animáció harminchárom pionírjának életútját követi végig, itthon munkálkodókat és külföldre távozottakat egyaránt. A Magyarországon maradt, de eddig kellően nem méltányolt alkotók között szerepel a honi árnyfilm húszas évekbeli megteremtője, Kató-Kiszly István, az ijesztően torzó életművet hátrahagyó Valker István, továbbá Ottahal Géza, Orbán Miklós, Sárközy Endre és mellettük – természetesen – Macskássy Gyula. A külföldön világhírűvé lett magyar származású animátorok majd mindegyike helyet kapott a könyvben, mások mellett George Pal (Pál György), John Halas (Halász János), Jean Image (Hajdú Imre), Kozelka Kálmán és Földes Péter.

A csinos kiállítású, képekkel alaposan megszórt új kötet első blikkre az előzőre emlékeztet, hiszen ez is szövegkollázs, amelyben az egyes – szó mi szó: meglehetőst fésületlen – fejezetek tökéletesen nélkülözik az analitikus közelítésmódot. Dizseri inkább szimpla életrajzokat, mintsem életút-elemzéseket kínál, mégpedig sajátos módon. A fejezetekben túlnyomórészt vendégszövegek találhatóak, a szerző szerényen a háttérbe húzódik (csupán az alkotók hozzátartozóival, leszármazottaival készített villáminterjúkban mutatkozik meg), és hagyja, hogy az általa pozitivista alapossággal összegyűjtött dokumentumok, újságcikkek, memoártöredékek, interjúrészletek, katalógusidézetek beszéljenek helyette. Dizseri nem szakíró, inkább könyvtáros, ami abból is kitetszik, hogy kínosan kerül minden értékelő megjegyzést. A bulvárstílus az uralkodó: a Halász Jánosról szóló fejezetben például a szerző fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a CIA miként támogatta az Állatfarm című film elkészültét, míg a mű esztétikai szempontú közelítését feltűnően hanyagolja. A könyvben ritkán előkerülő elemző mondatok sem Dizseri saját, hanem másoktól idézett gondolatai (lásd például a Macskássy-fejezetben a Párbaj című filmet).

A szövegek alig ütik felül a televíziós műsorújságok félkolumnás ajánlóinak színvonalát, ez azonban nem feltétlenül baj. Egyvalamit nem szabad figyelmen kívül hagyni a kötet bírálatakor: Dizseri Eszter – túlzás nélkül állítható – missziót teljesít azzal, hogy emléket állít a magyar animációs film hőskorának, illetve a gyakran minden zsenialitásuk ellenére is az ismeretlenség homályában rekedt alkotóknak. A közvélemény egyáltalán nem ismeri őket, sőt még a hazai filmrajongók, mi több: filmszakos egyetemisták is csak elvétve hallottak róluk. A hazai filmtörténetírás szégyene, hogy az őket bemutató könyv megszületésére csak most került sor. Nincs egyetlen hasonló munka, ezért a kötet mindenki számára kötelező – bár a szöveg minősége (megszerkesztettsége, gondolati mélysége) folytán csak fenntartásokkal lenne ajánlható.

 

Dizseri Eszter: És mégis mozog… Az animáció magyar mesterei.

Balassi Kiadó, 2006.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9073