KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvarázsolt április

Takács Ferenc

Mike Newell már ebben a filmjében is próbálgatta azt az érzés- és látásmódot, amely két évvel később a Négy esküvő és egy temetésben keltett kellemes feltűnést: a szórakoztatóipari követelményekkel való egyszerre hiperdörzsölt, egyszerre kéjesen naiv azonosulást, az eredmény felől nézve sebezhetően őszintének látszó, a szándék oldaláról tekintve nyilván gyilkosan tudatos fegyverletételt a giccs, a slokk, a smalc, a klisé, a patron, stb. kívánalmai előtt. Ezúttal jellegzetes angol tv-mozifilmet látunk, finom retromunkát, a húszas évek világának, az első világháború utáni Anglia polgárvilágának a gondos és szeretetteljes megidézését, közepében az angol önismeret egy ősrégi, irodalomban-filmen gyakran taglalt közhelyével: a ködös-esős északi hazájuk merev érintkezési formái közé szorított, érzelmekre, indulataik kinyilvánítására képtelen, bedugult lelkű angolokból a hányaveti mediterrán közvetlenség, az olasz lárma, piszok és napfény érző emberi lényeket varázsol elő.

Az Elvarázsolt áprilisban is ez a recept működik: négy angol úri hölgy kibérel egy olasz kastélyt, hogy kis időre megszabaduljon az otthoni (meteorológiai és emocionális) hidegtől és nyiroktól, idővel aztán – némi bonyodalmak és félreértések árán – férjeik-szeretőik is megérkeznek, s lám, a ház és a hely varázslata egymás utáltjaiból egymás szeretteivé teszi őket. Ennyi a film. Van benne még egész vásznat betöltő telihold, tarka virágok vad orgiája, napfény, tenger, spagettihumor és persze szimbólum is: egy leszúrt sétabot, amely kivirágzik. Gyönyörű, gusztusos, romlottan tudatos giccs, melynek minden képkockáját önfeledt örömmel issza be az ilyesmire fogékony néző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=933