KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvis Presley

Zsilka László

 

Ha olyan lett volna a rock-király az életben és a színpadon, mint azt e film két rendezője el akarja a nézőkkel hitetni, akkor igazán értetlenül állnánk a Presley-jelenség előtt, s nem tudnánk megmagyarázni frenetikus hatását, amelyet az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején s derekán kiváltott a világ minden táján, a fiatalok között. A rendezők elkapkodott, elsietett munkája műfajilag is problematikus. A dokumentum-felvételeket és az interjúkat játékelemekkel ötvözik; mindebből nem kerekedik ki homogén filmi világ. Az emlékező riportalanyok banális közhelyeket mondanak: „Elvis páratlan volt” és más efféléket. A filmből „csak” az nem derül ki, hogy miért volt páratlan. A rajongó tömeg, a zokogó és sikoltozó lányok szüntelen bemutatása, fényképezése nem mond többet, mint egy híradórészlet, egy egyszerű riport. Pedig a néző arra lenne kíváncsi, hogy miért éppen Elvis, és miért éppen akkor hódította meg a világot, s miért gyűlölte őt – kezdetben – az amerikai középosztály. A rendezők ezekre a kérdésekre meg sem próbálnak válaszolni, szinte kizárólag a felszínes, külsődleges jegyeket ragadják meg és ábrázolják Elvis személyiségéből. A társadalmi környezet bemutatásában sem jutnak messzebbre a szociológiai trivialitásoknál. Szerencsére a filmben Elvis sokat énekel, látunk néhány eredeti koncert- és tévéshow-felvételt is. És a felzaklató, lazító zene hallatán döbbenünk rá: ez volt Elvis!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6926