KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/november
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szupergettósítás Kultúrtévé
FINCHER ÉS A FACEBOOK
• Baski Sándor: Netpolgár A közösségi háló
NŐI SZEMMEL
• Hungler Tímea: A kamera neme Női tekintet
• Kovács Kata: Az apa árnyéka Úl raj: Sofia Coppola
• Alföldi Nóra: Ösztrogén, vagy valami hasonló Angelina Jolie
PERZSA NŐK
• Iványi Zsófia: Kőzáporban Női sorsok Perzsiában
• Barkóczi Janka: Perzsa kertek Beszélgetés Shirin Neshattal, Shoja Azarival és Tóth Orsival
A HELY SZELLEME
• Roboz Gábor: A legszűkebb kelepce Klausztrofób thrillerek
• Varró Attila: A törlesztés démonai Kísértetházak
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Túlélni az életet Velence
KÉPMESTEREK
• Rédey Soma: Fény a falon Beszélgetés Tóth Jánossal
IVAN PASSER
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje – 2. rész
FILMISKOLA
• Pápai Zsolt: Serpenyő és puska Hangnemváltás és kevert hangnem
• Varga Zoltán: Életút-kereszteződések Párhuzamos elbeszélések
KRITIKA
• Csillag Márton: Viccen belül Egy komoly ember
• Gorácz Anikó: Sorskönyv Szekeres Csaba: Örvény
FILM / REGÉNY
• Nevelős Zoltán: Egy zárkózott angol úr Martin Booth: Az amerikai
• Kovács Marcell: Rózsaszín szorongás Az amerikai
MOZI
• Varró Attila: Szerelmi bűnök
• Pápai Zsolt: Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik
• Vajda Judit: A lány aki tűzzel játszott
• Kolozsi László: Ünnepek után
• Baski Sándor: Nömadak Tx
• Szabó Noémi: Babák – Az első év
• Tüske Zsuzsanna: Ízek, imák, szerelmek
• Vörös Adél: Sejtcserés támadás
• Forgács Nóra Kinga: Képzelt szerelmek
• Lovas Anna: Őrzők legendája
• Parádi Orsolya: Gru
• Sepsi László: Alfa és Omega
• Alföldi Nóra: Dobogó kövek
DVD
• Varró Attila: Vörös szikla
• Géczi Zoltán: A nyakörv
• Sepsi László: Végrehajtók
• Pápai Zsolt: Láncra vert igazság
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rohanj velem!

Állófilm

Faragó Vilmos

 

Ha állami gondozott gyerekek gyógyszanatóriumába új jövevény érkezik, sérült lelkű, de ép erkölcsi érzékű kiskamasz, teljesen bizonyos, hogy a következő élményekkel találkozik:

1. Az elvegyülés nehézségei. Alkalmazkodni (a személyiség szuverenitásának viszonylagos megőrzésével) az új házirendhez, a felnőtt személyzet rutinközönyéhez, rigolyáihoz vagy pedagógiai-pszichológiai rögeszméihez, és a gyerekközösség bandahierarchiájához.

2. A kiválás nehézségei. Megmutatni: ki vagyok én. Kihívni, különc viselkedéssel, a zordon Főnővér haragját; felszítani, okos-koravén magatartással, a Tanár Úr érdeklődését; kiprovokálni, lányos-szép kamaszszemekkel, a fiatal Kisnővér szeretetét; rangot szerezni, vakmerő kunsztokkal, a gyerekbandában.

3. A pubertás-életkor nehézségei. Beleszeretni, de halálosan, az akaratlan-kacér Kisnővérbe. Csalódni; de halálosan, a szerelem viszonzatlansága miatt. Vágyakozni a távoli anya szeretetére. Visszautasítani e szeretet elkésett rutinjelentkezését. Rajongani a pedagógiai melegséget árasztó Tanár Úrért. És kiábrándulni belőle, ha emberi gyarlóságai váratlanul lelepleződnek. Kimondani a koravén ítéletet: „A nők alighanem mind kurvák, a férfiak disznók, a felnőttek megérik a pénzüket”.

Ezek az élmények azért bizonyosak, mert a helyzetből szükségszerűen következnek. Valódi élmények tehát, ellenőrizhetők, garantáltan igazak.

Abban az új magyar filmben, amelyet Rohanj velem! címmel Asperján György forgatókönyvéből Markos Miklós rendezett, a következő élményekkel találkozott a gyógyszanatóriumba érkező sérült lelkű, de ép erkölcsi érzékű kiskamasz.

1. Az elvegyülés nehézségei. Kiskamaszunk alkalmazkodott (szuverenitásának viszonylagos megőrzésével) az új házirendhez, a felnőtt személyzet rutinközönyéhez, rigolyáihoz, pedagógiai-pszichológiai rögeszméihez és a gyerekközösség bandahierarchiájához.

2. A kiválás nehézségei. Megmutatta: ki ő. Kihívta különc viselkedésével, a zordon Főnővér haragját; felszította, okos-koravén magatartásával, a Tanár Úr érdeklődését; kiprovokálta, lányos-szép kamaszszemeivel a fiatal Kisnővér szeretetét; rangot szerzett, vakmerő kunszttal, a gyerekbandában.

3. A pubertás-életkor nehézségei. Beleszeretett, de halálosan, az akaratlan-kacér Kisnővérbe. Csalódott, de halálosan a szerelem viszonzatlansága miatt. Vágyakozott a távoli anya szeretetére. De visszautasította e szeretet elkésett rutinjelentkezését. Rajongott a pedagógiai melegséget árasztó Tanár Úrért. Es kiábrándult belőle, mert emberi gyarlóságai váratlanul lelepleződtek. Úgy érezte tehát, igaz a koravén ítélet: „A nők alighanem mind kurvák, a férfiak disznók, a felnőttek megérik a pénzüket”.

És ezek az élmények mégsem bizonyosak. Mert – hogy úgy mondjam – a szociológiai helyzetből következnek ugyan, de a filmben is csak szociológiailag következnek, művészileg nem. Valódiak tehát, de egyáltalán nem igazak. A filmnek egyetlen hiteles jelenete nincs, egyetlen művészetvarázsú képkockája. Tökéletes homunkulusz: előállíttatott az alkimista műhelyben, emberformája van, de nem él, nem mozog. Szinte ritkaságértéke van: annyira tiszta példája egy jó szándék csődjének. Azt hihetnénk, hogy azért, mert szociológiai valóságelemei – banalitások immár. És tulajdonképpen azok is. Csakhogy – gondoljunk a legkézenfekvőbb analógiákra – a Légy jó mindhalálig kisdiákjának csalódása a felnőttekben ugyanilyen banalitás; a Száll a kukukk fészkére fiatalemberének lázadása a Főnővér terrorja ellen még ugyanilyenebb banalitás. Nem, a Rohanj velem! csődje egyszerűen mesterségbeli csőd, művészi csőd. Ennek a filmnek minden dialógusa, minden gesztusa, minden beállítása illusztratív. Mintha arra kérték volna az amatőr főszereplő fiút: most ábrándozz el, most légy durcás, most nézzél szerelmesen, most szaladj el. És a fiú elábrándozik, durcás képet vág, szerelmesen néz, elszalad. Vagy a profi szereplő Káldy Nórát: árasszon a lényed fegyelmező főnővéri ridegséget. És áraszt. Koncz Gábort: légy kedves, kicsit szomorú Tanár Úr. És lett. Csupa helyzetgyakorlat, amely minél túlzóbbra – vagy illusztratív-rosszabbra – sikerült, annál szívesebben fogadtatott el; s aztán a tévedhetetlen ízléssel kiválogatott rossz helyzetgyakorlatok folyamatosan vetíthető filmszalaggá ragasztódtak össze.

Feszengve gondolok a nézőkre, akiket a cím arra biztat, hogy éljék magukévá a filmet, s rohanjanak együtt vele. És a nézők rohannának is. De a film áll. Meg se mozdul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 09-10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6964