KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2018/május
'68 LÁZADÓI
• Vágvölgyi B. András: Rebellis tekintet Cinéma ‘68
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 2. rész
• Ádám Péter: Godard, a rettenetes
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múlt-fogyatkozás Kádár-kori álmok
• Csákvári Géza: Szemben a gonoszsággal Beszélgetés Bogdán Árpáddal
• Bokor Ágnes: Modernkori rabszolgaság Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadett-tel
• Kolozsi László: Magyar forgatókönyvírók I. Nem sablonos válaszok
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Az apai árnyék kiradírozása Sebastián Lelio
JÁTÉKSZENVEDÉLY
• Borbíró András: Kockamesék Társasjátéktól a filmig
• Sepsi László: A programozó neve Ready Player One
• Herpai Gergely: Dávid Góliátban Mecha játékok és filmek
FILMTÖRTÉNET
• Gervai András: Könyvek a Mesterről Fellini – négyszer
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Veszedelmes mobilok Rotterdam
• Buglya Zsófia: Látásjavító gyakorlatok Graz – Diagonale
KRITIKA
• Margitházi Beja: Szemüveg nélkül Arcélek, útszélek
• Soós Tamás Dénes: Nincs újjászületés Genezis
• Tóth Péter Pál: Sós kútba tesznek Kifutás
• Baski Sándor: A sztratoszférába és tovább Lajkó – Cigány az űrben
• Gelencsér Gábor: A tizenharmadik apostol Mária Magdolna
MOZI
• Zalán Márk: Veszett vidék
• Benke Attila: Téli fivérek
DVD
• Pápai Zsolt: Megmaradt Alice-nek
• Kránicz Bence: Marston professzor és a két Wonder Woman
• Kovács Patrik: Marshall – Állj ki az igazságért!
• Benke Attila: Gyilkolj vagy meghalsz
• Géczi Zoltán: Az idegen
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Való Világ 4.

Alpári unalom

Kemenes Tamás

A valóságshow felvezetője azt sugallta, mostantól bármi megtörténhet, mégsem történik semmi. Vagy történik, csak mi nem vesszük észre.

Stohl András, miután életveszélyes közúti balesetet okozott, kiszállt az autójából, választott magának egy másik, különös pózban és állapotban heverésző gépjárművet, odament hozzá, majd cigarettát kért az utasaitól. Azt már nem lehetett egyértelműen megtudni a híradásokból, hogy végül kapott-e a színész dohányrudacskát, s ha kapott, akkor vajon rögvest, még a füstölgő roncsok háttere előtt elfogyasztotta-e azt, vagy esetleg fogta magát, és unottan átballagott vele egy konkordkatasztrófa helyszínére.

Az esetet követően mindenesetre alig lehetett olyan médiumot találni, amely ne sietett volna keményen elítélni Stohl viselkedését. A Duna Televízió illetékesei például egészen messzire merészkedtek, amikor tömör közleményükben leszögezték: gondolkoznak azon, hogy „az élet dramaturgiája hogyan fogja a Tűzvonalban-sorozat dramaturgiáját befolyásolni”. Még az is előfordulhat tehát, sugallta a talán túlságosan is szigorú nyilatkozat, hogy a szeleburdi Buci által alakított Bordás ezredes haját eztán balra fésülik a népszerű szériában, vagy, ha tényleg nagyon ugrál, lefokozzák őt mezei századossá. Ekkora büntetéstől már bárkinek kimenne a bugi a lábából.

Később persze, miután napvilágot láttak a baleset legérdekesebb részletei, úgy is, mint a másfél liter bor, a whisky és a kokain, a sztárt mindenhonnan kipenderítették, így – és most kapaszkodjunk meg erősen – végül kiírták még a Tűzvonalban-sorozatból is.

Az ember már éppen elégedetten hátradőlt volna, még a Zsaru magazinra is kis híján előfizetett a biztató fejleményeket figyelvén – amikor Stohl, immár a Való Világ 4 állandó műsorvezetőjeként visszatért, és elénekelte a „Rossz vagyok, de használható” című slágert. Ami azért welcome drinknek kissé erős volt.

Bár kétségtelen, hogy ha valaki alkalmasnak tűnhetett ebben a lángoktól ölelt kis országban arra, hogy a VV-széria legújabb fejezetének várható tartalmát, szörnyű izgalmainak természetét már puszta jelenlétével megelőlegezze, akkor az nagyjából és körülbelül nem Baló György, hanem Stohl András volt. Aki aznap ránézett, tökéletesen tudhatta, hogy itt, ebben az úgynevezett műsorban mostantól bármi megtörténhet, sőt maga ez a minden gáttól mentes, veszettül hullámzó bármi fog történni mintegy folyamatosan, klónozott rabbik kergetőznek majd benne a twitterező Torgyán Józseffel egy rózsaillatú nukleáris robbanófej körött.

Csakhogy végül mégsem úgy esett, hogy bármi megtörténhet, sőt alig-alig történik valami a Való Világ villában. Vagy történik, csak mi nem vesszük észre. Ami nem csoda, végül is egy olyan házban, ahol már rögtön a lábtörlő helyére krokodilt tesznek, meglehetősen nehéz további izgalmakat teremteni. Pedig van itt minden, ahogy már megszokhattuk: páfrány létrendi szintjén élő szilikoncica, irritáló, a fingást a szabadság netovábbjának megélő okoska, mélyérzésű csippendélfiú, véres vatta a wc-ben. Ráadásul a játékosok annyi alkoholt vedelnek, hogy attól már tényleg minden józan számítás szerint formátumos eseményeknek kellene megesniük, de mégsem esnek meg.

Zsuzsit, aki adatlapja tanúsága szerint bombanő lenne, kizárták ugyan a játékból – a Való Világ történetében először történt ilyesmi! –, mivel naranccsal dobálta meg Olivért, de alig-balhé ez is, alacsony sebességű vérpermet, a kínosan sokat késő csoportszex helyére eszkábált álesemény csupán. Ennek őszinte és mély belátásához elég csak a küszöb irányába elpillantanunk, a krokodilusra, ugye.

Persze el lehetne mélázni azon, hogy vajon miért nem akadt legalább egyvalaki, aki azt mondja: srácok, én nem vagyok gróf, valamint minden tiszteletem a tiétek, de ezzel az alakkal nem vagyok hajlandó együtt dolgozni, pedig, Isten látja lelkemet, Tourette-szindrómás zombikkal is vállalnék főzőcskézős műsort, de hiszen tudjátok. El lehetne mélázni ilyesmin, de mégse tegyük – hiszen nyilván minden résztvevőnek, így még Sebestyén Balázsnak is réges-rég feltűnt, hogy gyárba jár dolgozni, rendíthetetlenül maguk elé meredő gépek, kemény csillogású célszerszámok közé. Ezt a gyárat pedig, igényeinkkel, elsősorban mi, fogyasztók tartjuk életben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 40-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10507