KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Ars Electronica

Infóháború, médiamarkec

Molnár Dániel

Jövőmúzeum, net-művészet, fotószafári Linzben.

 

Az elektronikus művészetek legrangosabb európai fórumaként funkcionáló, 1979-ben alapított, majd 1987-ben nemzetközivé lett Ars Electronica (http://www.aec.at ) nemcsak évente visszatérő kulturális zsibvásárt jelent Linznek. Az esemény a Gerfried Stocker vezette Ars Electronica Centerrel, az úgynevezett „jövőmúzeum”-mal véglegesen beírta magát az osztrák város történetébe. A múzeum épülete több mint futurisztikus, itt nemhogy tilos, éppenséggel kötelező minden „kiállítási tárgyat” megérinteni.

A lift ajtajának becsukódásával egyidőben „kinyílik” a lift padlóján egy monitor, mely az utazás közben egy a Föld körül keringő műhold szemszögéből nagyít bele az épület alagsorába vagy az elhíresült Visible Human projekt keretében milliméterenként felszeletelt emberi test keresztmetszetét mutatja be. A XXI. századi hangulathoz hozzájárul a könyvtárban használható rengeteg multimédiás CD-ROM, az épületben lépten-nyomon elhelyezett információs számítógépek, s természetesen a méltán népszerű CAVE 3D, ahol a világ egyik legnagyobb teljesítményű háromdimenziós bemutatóterme található. Képzeljünk el egy egyik oldaláról nyitott kockát, melynek a maradék öt oldalára valós idejű, háromdimenziós élményt nyújtó képet varázsol Közép-Európa egyik legnagyobb Silicon Graphics monstruma. Az interaktív művészetek egyik idei díjazottja, a World Skin fotószafarira invitál egy a háború sebeit magán viselő tájon, melyen mint kartonfigurák sorakoznak a boszniai háború állóképei. A látogatók speciális fényképezőgépek segítségével részeket „fényképeznek ki”, törölnek a háromdimenziós környezetből.

Az Ars Electronica filmművészethez kapcsolódó újdonságai közül a tx-transzformáció koncepciója a legizgalmasabb. Az új filmkészítési módszer forradalmi újdonsága a hagyományos technikával szemben, hogy a történet idő (t) és tér (x) tengelyét megcseréli egymással. Megkapóan értelmetlennek tűnik az előző mondat, de Martin Reinhardt csapata tényleg kidolgozott egy technológiát arra, hogy – míg normális esetben egy filmkocka egy adott időpillanatban a tér minden részét megmutatja – a tx-transzformált filmek minden kockája egy adott térrészlet állapotait mutassa be a film teljes időintervallumában. A végeredmény leginkább úgy néz ki, mintha valaki csíkokra vágná egy animáció különböző fázisait tartalmazó notesz lapjait, s az egymás alatt elhelyezkedő szeletkéket egy síkba tömörítené. Az így kapott új vizuális világ a változás és a mozgás sebességétől függően a valósággal teljesen azonos vagy attól nagymértékben elvonatkoztatott látványt is eredményezhet.

A fesztiválon bőven jutott hely a Reinhardthoz hasonló absztraktorok művei mellett a világon mindenhol óriásplakátokon hirdetett alkotásoknak is. A számítógépes animáció/vizuális effektek kategória idei befutói között volt Az ivadék (Spawn) és a Sötét zsaruk is. A pálmát – a Golden Nicát – a Titanic digitális látványbridgádja, a Digital Domain vitte el megosztva Liang-Yuan Wanggal. Az Amerikában élő tajvani művész egy bébiszitterként funkcionáló televíziókészülékről szóló filmmel vívta ki az elismerést.

A fesztivál egyetlen magyar díjazottja Waliczky Tamás volt. A Németországban élő alkotó filmje, a Landscape eredetileg egy interaktív opera része lett volna. A film egy faluról szól, ahol Isten megállítja az időt. A művész ezt az állapotot plasztikus vízióban mutatja be, a kamera egy olyan világban vándorol, ahol a levegőben megdermedtek az esőcseppek.

Idén először osztottak díjat a U19 Freestyle Computing kategóriában, amellyel a fiatalok – a legifjabb résztvevő hároméves volt – szárnypróbálgatásait igyekezett díjazni a zsűri. Az ebben a kategóriában induló meglepően színvonalas munkák közül egy bécsi trió némafilmje, a Titanic – a film került ki győztesen. A 16 perces alkotás technológiailag és stílusában is görbe tükröt tartott nagytestvérének.

Az elszánt prezentátorok kis csapata néhány nap alatt néhány házméretű vetítővászonnal és hangfalerdővel high tech környezetté varázsolta a Duna-partot. A Clickspace-projekt a valós és a virtuális közterületek átfedését volt hivatott szimulálni, tette pedig mindezt egy nagyszerű, az Interneten hozzáférhető kezelőeszköz segítségével. Az események színhelyén csak virtuálisan megjelenni tudó érdeklődő a World Wide Web-en keresztül programozhatta a folyóparton és a hídon elhelyezett hangszórókat, valamint az egyik irodaépület ablakait képpontokként használó képújság feliratát.

Végül egy jótanács: jövőre ugyanitt, két példányban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3933