KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/június
BLOG
• Harmat Eszter: Határ(s)értések 6. Dialëktus Fesztivál
ROBIN HOOD
• Nevelős Zoltán: A hűvös íjász
LIBERTINUS LEGENDÁK
• Kovács Ilona: Szabadság, szerelem Libertinus legendák
• Zsubori Anna: A tudás tisztítótüzében Veszedelmes viszonyok
• Ardai Zoltán: Erósz után szabadon Don Juan-filmek
ROBIN HOOD
• Orosdy Dániel: Fejedelmek, tolvajok, pojácák Robin Hood, a mozihős
KUROSAWA 100
• Géczi Zoltán: Az acéltól a szellemig Kardforgatók Kurosawa árnyékában
SPORTMOZI
• Baski Sándor: Két félidő a moziban Futball és film
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gorácz Anikó: Keleten a helyzet… A román új hullám
TITANIC
• Kolozsi László: Jéghegyek közt egy afrikai Titanic – versenyfilmek
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány Titanic – A tigris éve
• Klág Dávid: A vékony szürke vonal Titanic – A sötét oldal
FESZTIVÁL
• Báron György: Vándorünnep Bari
KÉPMESTEREK
• Kriston László: Fekete-fehér színesben Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
KRITIKA
• Kolozsi László: Rossz lelkek Pejó Róbert: Látogatás
MOZI
• Nevelős Zoltán: Zöld zóna
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem és egyéb bűnök
• Kolozsi László: Zongoramánia
• Vörös Adél: Street Dance 3D
• Parádi Orsolya: Ilyen a formám
• Forgács Nóra Kinga: Padláson
• Szabó Noémi: Az utolsó dal
• Baski Sándor: Anyátlanok
• Sepsi László: Vasember 2
• Varró Attila: Rémálom az Elm utcában
• Kovács Marcell: Ha/Ver
• Vajda Judit: Perzsia hercege
DVD
• Varró Attila: Hajsza
• Géczi Zoltán: Félelem nélkül
• Alföldi Nóra: Az erdei fantom
• Pápai Zsolt: Dillinger
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gyenge Zsolt: Rend, nyelv, boldogság Új román filmek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld zóna

Nevelős Zoltán

Green Zone – francia-amerikai-spanyol-brit, 2010. Rendezte: Paul Greengrass. Írta: Rajiv Chandrasekaran könyvéből Brian Helgeland. Kép: Barry Ackroyd. Zene: John Powell. Szereplők: Matt Damon (Miller), Greg Kinnear (Clark Poundstone), Yigal Naor (Al Rawi), Said Faraj (Seyyed Hamza). Gyártó: Universal Pictures / Studio Canal / Relativity. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 115 perc.

 

A szabadon mozgó kamerával rögzített fegyveres konfliktusok specialistája, Paul Greengrass egy máig érzékeny politikai darázsfészekbe nyúlt. A két Bourne-epizód után Matt Damont egy valós közelmúltbeli háborús helyzetben engedi szabadon garázdálkodni a rendszer ellenében. Bagdadban vagyunk 2003-ban, amikor az amerikai hadsereg befejezi Irak lerohanását, és megkezdi a tömegpusztító fegyverek utáni lázas kutatást. A Damon által alakított Roy Miller egy mozgó katonai szakasz parancsnoka, amelynek az a feladata, hogy a kapott kémjelentések alapján felderítse, hol is rejlenek ezek a titkos fegyverek. A tét nem kicsiny, hiszen a Bush-kormányzat az egész inváziót ezek létével indokolta. A mai néző persze már nem azon fog meglepődni, hogy ezek a bizonyos tömegpusztító fegyverek nem kerülnek elő, Miller útja onnantól izgalmas, amint egy CIA-ügynök (Brendan Gleeson) támogatásával szembeszáll a Pentagon helyi képviselőjének (Greg Kinnear) parancsaival, hogy feltárja az igazságot. Ennek kulcsa a megszállók által feloszlatott iraki hadseregnek a városban rejtőzködő tábornoka, őérte folyik az üldözés és lövöldözés a romos utcákon.

Rajiv Chandrasekarannak, a Washington Post munkatársának könyvére támaszkodva Brian Helgeland (akinek másik idén bemutatott forgatókönyve a Robin Hood) olyan politikai thrillert írt, amely egyrészt merészen állást foglal az iraki háború jogalapjának kérdésében – ki is hívta magára az Amerika-ellenesség vádját –, ugyanakkor sablonos figurái és kiszámítható fordulatai révén szabályos kalandfilmként működik. A bűnösök a cselekmény megfelelő pontján elnyerik méltó büntetésüket, és az igazság – ha nem is úgy, ahogy eredetileg reméltük – napvilágra kerül. Retorikája leegyszerűsítő, de a tálalás feszült és lendületes.

Greengrass gyors kameramozgásai, rövid vágásai talán még soha nem voltak ilyen simán követhetőek, filmje tömegfogyasztásra kiválóan alkalmas. A rendezőnek pontosan ez volt a célja, amikor az eredeti koncepcióval szemben úgy döntött, nagy költségvetéssel készíti el a produkciót. Az iraki konfliktussal kapcsolatos saját kiábrándultságát akarta megosztani minél szélesebb közönséggel, és a film legerősebb mondata által közvetített üzenet valóban sokmillió fülnek szól. Millernek a helybeli informátora mondja a drámai tetőponton: „Nem maguk döntik el, mi történik ebben az országban!”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10173