A FIPRESCI 90 éveSzemmértékKárpáti György
A
FIPRESCI a szakmai érdekképviselet mellett a filmkritika minőségéért is
felelősséget érez.
A
Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) 2015-ben 90. évfordulóját
ünnepelte. A tavalyi évfordulón többek között Alan Parker, Andrzej Wajda, Costa-Gavras,
Jean-Jacques Annaud és Ettore Scola ünnepelte a szervezetet a Bariban
megtartott közgyűlésen. Eközben a filmkritikus szakma jövője a tét.
*
Merre
tart a filmkritika? Ez a kérdés nemcsak a magyar szakmát foglalkoztatja évek
óta, de a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségében (FIPRESCI) is folyamatosan
vitatéma. A magyarhoz hasonlóan a szakma jövőbeni megítélése külföldön is elég
széles skálán mozog, valahol a „mindennek vége” és az „úgyis lesz valami”
között. Ha csak a FIPRESCI elmúlt 90 évét és annak korábbi kihívásait vesszük
alapul, a filmkritika helyzete közel sem annyira rossz, mint amilyennek sokan
gondolják, de igaz, hogy a szakma egyik legturbulensebb időszakának közepén
járunk.
A
FIPRESCI elődjét 1925-ben párizsi és brüsszeli filmkritikusok alapították, akik
belga kezdeményezésre elkezdtek egy nemzetközi szervezet létrehozni. A
lelkesedés a következő években folytatódott, és bár 1929-re úgy tűnt, az egészből
nem lesz semmi, egy 1930-as brüsszeli filmkonferencián francia, olasz, és belga
kritikusok adtak új impulzust egy egységes nemzetközi szervezet létrehozásának.
A FIPRESCI második hivatalos közgyűlését 1931-ben Rómában tartották, ahol kitalálták
és jóváhagyták a szervezet nevét. 1935-re 14 ország vált a FIPRESCI tagjává, s
ebben az évben a mozi születésnek 40. évfordulóján többek között Mussolini és
XI. Pius pápa is fogadta a filmkritikusok küldöttségét. A FIPRESCI a harmincas
évek politikai viharaiban igyekezett mindvégig semleges maradni. A második
világháború kitörésekor hét nemzeti szekció (Németország, Ausztria, Belgium,
Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Csehszlovákia) alkotta a FIPRESCI magját,
továbbá vatikáni, spanyol, amerikai, holland, portugál, lengyel, román, svéd,
és svájci egyéni tagjai voltak a szervezetnek.
A
második világháború után a filmfesztiválok létrejöttével és felfutásával kezdődött
a FIPRESCI igazi felvirágzása. A nemzetközi kritikusi zsűri először 1946-ban az
első cannes-i filmfesztiválon bírálta a filmeket, ahol a brit David Lean Késői találkozás című filmjének,
valamint a Georges Rouquier dokumentumfilmjének (Farrebique, a négy évszak) megosztva ítélték oda a FIPRESCI-díjat.
Az évek során a ma is vezető ‘A’ kategóriás fesztiválokkal, Velencével (1948),
Berlinnel (1957), Karlovy Varyval (1958), Locarnóval (1958), majd San
Sebastiannal (1959) bővült a FIPRESCI-zsűrik köre. A díjazottak közé pedig
mások mellett Vittorio de Sica (Csoda
Milánóban), Jean Cocteau (Orfeusz),
Luis Buñuel (Elhagyottak), René Clair
(Az éjszaka szépei), Jacques Tati (Hulot úr nyaral), Orson Welles (A gonosz érintése), Akira Kurosawa (Rejtett erőd), és Alain Resnais (Szerelmem, Hirosima) került be.
A
filmtörténet a modernizmussal és újhullámokkal együtt íródott a FIPRESCI-vel. Magyar
nyertest először 1965-ben választott FIPRESCI zsűri (Fábri Zoltán 20 órája nyert Moszkvában), aztán az
évek során többek között Kovács András, Herskó János, Bacsó Péter, Elek Judit, és
Mészáros Márta filmje is díjat kapott.
Hazánkat
évtizedek óta a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztálya képviseli a
szervezetben, amelynek bármelyik magyar filmkritikus tagja lehet. A
FIPRESCI-nek kétszer volt eddig magyar vezető tisztségviselője: Gyertyán Ervin
1977-1981 között a szervezet alelnöke, 1981-1985 között elnöke volt. Jelen
sorok írójának második alelnöki mandátuma négy év után lejárt, amelyet követően
az áprilisi, éves közgyűlésen főtitkár-helyettesnek választották meg. Ezzel hivatalosan
is elkezdődött a FIPRESCI utódlási folyamata, két év múlva pedig első
alkalommal magyar lehet a főtitkár. Utóbbi az operatív vezetője a szervezetnek,
jelenleg 29 éve a német Klaus Eder tölti be a tisztséget. Ez is bizonysága,
hogy a magyar filmkritikusok nemzetközi megítélése napjainkban kiválónak mondható,
ami különösen örömteli akkor, amikor a magyar filmkritika és kritikusok itthon egyre
jobban leértékelődnek. Mind jobban hígul a szakma, és egyre több lapnál tartják
könnyen lecserélhető munkatársnak a kritikust. A blogok, a könnyű internetes
publikálási lehetőség korában laikusok által is művelhető szeszélynek látszik a
filmkritika írás, miközben szó sincs erről: a minőségi kritikához továbbra is sokrétű
filmszakmai ismeret és széleskörű műveltség szükséges, és akkor az írói
tehetségről, a stílusról még nem is beszéltünk.
A
FIPRESCI napjainkban is a legfontosabb és legnagyobb filmkritikusokat tömörítő
szervezet: jelenleg 50 ország nemzeti tagozata és 21 ország egyéni tagjai
képezi a tagságát, és ezen keresztül több száz filmkritikust világszerte. 75
FIPRESCI-zsűri működik a világ jelentősebb filmfesztiváljain, beleértve az ‘A’
kategóriás seregszemléket. 1999 óta az év legjobb filmjének San Sebastianban
külön díjat ítél oda a tagság (2015-ben nagy meglepetésre a Mad Max
– A
harag útja nyert), az Európai
Filmakadémia éves díjátadóján pedig a legjobb elsőfilm a Prix FIPRESCI-t kapja
meg.
A
szép szakmai sikerek ellenére a FIPRESCI fennállásának egyik legnagyobb
feladata előtt áll: egységes szakmai érdekképviseletet alkotva kell a modern
filmkritika megteremtésében katalizátorként közreműködnie, a minőségi újságírás
elvét megtartva igazodni a kritikával szemben megfogalmazódó változó
elvárásokhoz, és a mozgókép átalakulásához, valamint szembenéznie az internet
jelentette globalizációs kihívással. És mindezt egy egységes magyar
filmkritikus-közösség aktív jelenlétével.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 28 átlag: 3.89 |
 |
|
