KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Érkezés

Nyelvében él

Kovács Gellért

Denis Villeneuve számos zsáner kipróbálása után rárepült a sci-fi-re.

A hollywoodi elvárások szerint is egyre megbecsültebb direktor a nálunk forgó Szárnyas fejvadász 2.-t megelőzően gondolataiba merült inváziós szuperprodukciót forgatott, mely legalább annyira megfelel a kor divatjainak, mint amennyire mégiscsak csendesebb hanghordozással szólítja meg a nézőt. A Felperzselt földdel befutott Villeneuve nyúlhat emberrablós thrillerhez (Fogságban), pszichothrillerhez (Ellenség) drogkartelles akciókrimihez (Sicario – A bérgyilkos), úgy képes megnyilvánulni a vásznon, úgy tud egyéni lenni, hogy közben a kiválasztott vonulatnak is tökéletesen megfelelteti filmjeit. Ez a helyzet az Érkezéssel is, mellyel a koncentrált kanadai mintha a saját, visszafogottabb, de hatásában igencsak erőteljes válaszát fogalmazná meg Christopher Nolan Csillagok közöttjére – s ez a válasz leginkább azért lehet komoly moziélmény, mert üzengetés helyett elsősorban értelmesen szeretne szórakoztatni.

Ami Nolannek volt a fekete lyuk és a féreglyuk, Villeneuve számára az a Sapir–Whorf-hipotézis – vagyis, a furcsa űrhajóval földre szállt idegenek jelen esetben kizárólag a kommunikációval bajlódnak. Ami Spielbergnél a Harmadik típusú találkozásokban csak része – persze, fontos része – volt a történetnek, Robert Zemeckis Kapcsolatában pedig arra volt jó, hogy ellökje a sztorit a szerethető tudományos-fantasztikus giccs irányába, itt szilárdan tartja magát mindvégig: az a legfontosabb ügyünk, hogy meg kellene értenünk a látogatókat. Hogy mit is akarnak pontosan. Erre kell egy nyelvész, Dr. Louise Banks (Amy Adams), máskülönben már akkor csúfos véget érhetne a történet, amikor még igazán el se kezdődött. Innen indul a film, s az benne a lenyűgöző, hogy valóban ebben az alaphelyzetben marad benne. Villeneuve persze azért használja a szokásos inváziós kliséket: amikor az idegenek megérkeznek, a Föld szinte beleremeg a félelembe, a bizalmatlanságból fakadó feszültség az első perctől az utolsóig kitart, a katonák lőnének, az emberek rettegnének, a tudósok türelemre intenek. Látványnak se semmi az Érkezés, mégse fordul át pánikszerű akciózásba, esetleg festményszerű magamutogatásba, hanem fegyelmezetten lebeg az általa megteremtett filozofikus miliőben – s e hipnotizáló kapacitással bíró küldetésben a modorosságot kikerülő színészei mellett (Adams sokkal többet köszönhet itt legfőbb partnerének, Jeremy Rennernek, mint amire előzetesen számíthattunk) csodálatos operatőre (Bradford Young) és különleges tehetségű zeneszerzője (Jóhann Jóhannsson) is nagyban segíti a rendezőt.

Az Érkezés jelentős erénye, hogy bár álomgyári értelemben aligha nevezhető könnyű filmnek, ismeretterjesztő törekvésével, emészthető és élvezetes moralizálásával ügyesen hat a nézőre, így nem csak érdekesnek, de aktuálisnak is mutatja magát. Direkten, de bántó mutogatás nélkül utal a történelem jelenkori és visszatérő konfliktusaira, ám aki egyszerűen csak izgulni szeretne, annak se hiányoznak majd a zsánerben sűrűn előforduló, most azonban szinte teljesen hanyagolt rombolás képei. Hisz ezek a földönkívüliek most másféle traumát (katarzist?) tartogatnak az emberiség számára. Viszont azt gyanítom, hogy a történet nagy és megrázóan érzelmes csattanója alaposan megosztja majd a befogadókat. Lesznek, akik csak így érzik kereknek és igazán nagyszerűnek a filmet, netán meg is könnyezik a befejezést, mások viszont kimódolt, artisztikus, lehengerlő blöffként emlegetik majd a végső konklúziót – de az szinte bizonyos, hogy kevesen lesznek olyanok, akik elintézik egy unott legyintéssel. Az Érkezés nem csak törekvésével, méreteit is zárójelező kifinomultságával, hanem bizony bölcsességével is érdekfeszítő vállalás. Hogy mint film, mennyire maradandó, most még nehéz eldönteni. Talán nem is kell.

 

ÉRKEZÉS (Arrival) – amerikai, 2016. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Ted Chiang novellájából Eric Heisserer. Kép: Bradford Young. Zene: Jóhann Jóhannsson. Szereplők: Amy Adams (Dr. Banks), Jeremy Renner (Donnelly), Forest Whitaker (Weber), Michael Stuhlbarg (Halpern). Gyártó: 21 Laps Entertainment / FilmNation / Lava Bear Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 116 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12944