|
|
DVDA szakaszKovács Patrik
Platoon – amerikai-brit,
1986. Rendezte: Oliver Stone. Szereplők: Charlie Sheen, Willem Dafoe, Tom
Berenger. Forgalmazó: InterCom. 119 perc.
A vietnami háborúról
szóló filmek a hetvenes évek alkonyán özönlötték el a mozikat: nemcsak rangos
fesztiváldíjakat hódítottak el, de hozzájárultak az amerikai történelemben
példa nélküli kollektív trauma feldolgozásához is. A legjobb Vietnam-látomások
mind egyediek: ami Coppolának pszichedelikus őrület (Apokalipszis most), az Cimino számára nagyszabású férfimelodráma (A szarvasvadász), és a következő
évtizedben Oliver Stone is szűz ösvényt tört A szakasz-szal. Olybá tűnhet, Stone művének hívószava a realizmus:
a direktor maga is megjárta a háború poklát, s tudvalevő, hogy a
forgatókönyvben személyes élmények keverednek a fikcióval.
A rendező
közelítésmódjának újszerűsége azonban nem abban áll, hogy általa megélt
eseményeket is beleszőtt a történetbe, bár kétségtelen, hogy a film a személyes
tapasztalatok miatt nevezhető tárgyhűnek. A
szakasz valójában attól különleges, ahogy a vietnami háború káoszát a
töredezett formájával bemutatja. Noha az Apokalipszis
most is a háború értelmetlenségéről szólt, ám a cselekmény – annak
ellenére, hogy a film második felében mérhetetlenül lelassult – célelvű és
egységes maradt. A szakasz esetében
viszont a szüzsé már a kezdetektől laza szerkezetű, szinte epizodikus, ezzel is
erősítve a cél- és tétnélküliség alapérzületét. Az egyes cselekményrészek
között sokszor csak a narrátorhang teremt kapcsolatot, míg az esetenként hosszú
passzázsjelenetek inkább elidegenítik a nézőt, egyben fokozzák a valószerűség
benyomását. A harci szekvenciák felépítése ugyanebbe az irányba hat: az egység
terveit legtöbbször keresztülhúzzák bizonyos kiszámíthatatlan tényezők, azaz
rájuk telepszik a clausewitz-i „háború köde”.
Mégsem nevezhető
realistának a film, mégpedig részint a karakterizálás miatt. A naiv főhős és a
humánus őrmester egyaránt makulátlan jellemek, míg a tébolyult szakaszvezető
ördögi teremtmény, s még az arca is forradásos – Stone egyszínű típusokká
redukálja a figurákat, s nem ás igazán mélyre bennük. A szakasz emiatt inkább erkölcsi tanmeseként értelmezhető, és a
narráció is didaktikus, nem beszélve arról, hogy néhány jelenet – például Elias
őrmester halála – már e filmben is a rendező giccs iránti vonzalmáról
tanúskodik. A színészi játék viszont pazar (Willem Dafoe alakítása Eliasként egyenesen
revelációszámba megy), a kamera pedig csókolózik a rettenettel: a kendőzetlen,
önkényes erőszak ritkán ily megrázó.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | ![](buttons/szomoru.gif) | ![](buttons/number1.gif) | ![](buttons/number2.gif) | ![](buttons/number3.gif) | ![](buttons/number4.gif) | ![](buttons/number5.gif) | ![](buttons/number6.gif) | ![](buttons/number7.gif) | ![](buttons/number8.gif) | ![](buttons/number9.gif) | ![](buttons/number10.gif) | ![](buttons/vidam.gif) | szavazat: 7 átlag: 6.29 |
![](buttons/bontas.gif) |
|
|
|