Kelet-Ázsia mozija

Pólya Tamás – Stőhr Lóránt: A hongkongi film

Kínai suttogás

Varró Attila

Csipetnyi ízelítők egy sokszínű filmvilágból.

Aki életében ötnél több hongkongi filmet látott szinkronnal, tanúsíthatja, mennyire megkeseríti a nézői élményt az a hazai gyakorlat, hogy a kínai dialógusok angol fordításából készül a magyar változat, nem egyszer teljesen értelmetlenné vagy stiláris szörnyszülötté torzítva a film eredeti mondatait. Ez a „kínai suttogás”-szindróma (vagy ahogy magyarul hívják a „chinese whisper”-nevű gyermekjátékot: sükettelefon) immár a hongkongi filmről szóló magyar nyelvű szakirodalomban is tetten érhető, mindjárt annak első (!) hazai kötetében. Míg ugyanis a távol-keleti filmművészet japán vagy dél-koreai ága az elmúlt pár évtizedben legalább szórványosan felbukkant a nyomtatott magyar szakkiadványokban (a Berkes-Nemes japán filmkrónikától a Hirosima gyermeke Kaneto Shindo-kötetén át az immár harmadik dél-koreai számánál járó Metropolisig), addig Hongkong mindössze egy Wong Kar-wai Metropolis-számot mutathatott fel – ugyanakkor az ezredfordulós moziforgalmazásnak, DVD-kiadásnak és honi tévécsatornáknak köszönhetően jóval több film került a nézők elé, mint bármelyik kelet-ázsiai országból. Arról nem beszélve, hogy elég némi böngészés a magyar filmes oldalakon ahhoz a felfedezéshez, hogy a hongkongi film rajongótáborát mifelénk legfeljebb az olaszé múlhatná felül (már ha nem fednék le szinte teljesen egymást), évtizedek alatt kicsiny, de lelkes és rangos szakértőgárdát kitermelve, amelynek tájékozottsága messze túlnő a kung fu-filmeken.

A hongkongi film – Válogatott tanulmányok: Történetek, műfajok, szerzők már tartalomjegyzékével jelzi, hogy ez az összeállítás olyasfajta hiánypótlásnak készült, amely nagyjából húszéves lemaradást igyekszik pótolni átfogó módon – ámde jó húszéves késéssel, abból az ezredfordulós időszakból, amikor még az itthoni érdeklődőknek egyedül az angol szakirodalom állt rendelkezésre a tájékozódáshoz. Ambiciózus alcíme ellenére a kötet – némi visszatekintéstől eltekintve – kizárólag az 1970-1997 közötti korszakra fókuszál, teljesen mellőzve az anyaországhoz való visszatérés radikális és izgalmas kortárs változásait és szerzői törekvéseit; emellett megragad a legnépszerűbb tömegfilmes auteurök vizsgálatán (King Hu, John Woo, Michael Hui) – ékes bizonyságként arra a tanulmányaiban rendre felbukkanó megállapításra, miszerint a hongkongi film egyenlő a kommersz filmmel, ahol „még Wong Kar-wai is piacképes fogyasztási cikkeket gyárt”, elvégre sztárokat, műfajokat és slágereket használ. Így aztán a szerzői portrék között hiába keresnénk Allen Fong-, Stanley Kwan- vagy Fruit Chan-tanulmányt, mint ahogy a hongkongi új hullám kiemelkedően erős női mezőnye sem kap helyet önálló elemzés erejéig, habár Ann Hui vagy Clara Law néhány művészfilmje még a hazai kínálatba is bekerült. Épp ilyen fájó hiány a magyar szerzőké (elég a fent említett Metropolis-számokat átlapozni lehetséges jelöltekért): kétségtelen, hogy Bordwell alapos akciófilmes formaelemzése vagy Stephen Tao széleskörű filmtörténeti áttekintése kötelező eleme egy ilyen kötetnek, de talán nem kellene több is belőlük a szűkös 300 oldalon.

Túl azon, hogy az összeállítás – a csúcspontját jelentő két utolsó fejezet kivételével, amely a város-reprezentációról és a „queerképről” kínál kiváló tanulmányt – inkább a domináns angolszász olvasatokból nyújt posztkoloniális kóstolót (ami különösen bosszantó Tony Williams fókuszálatlan és érdemi állításokat nélkülöző Woo-esszéjében), ez a többszörös kulturális torzítás jócskán tetten érhető a fordításban is, amely eleve számos kihívást tartogat a vállalkozóknak – a különböző mandarin és pinyin név-átírás buktatóitól (híven az alapszövegek eltérő hozzáálláshoz, vegyesen használják őket, ám akár egy bekezdésen belül is váltogatva, lásd Chang Cheh többféle módon hibásan írt nevét) az angol címverziók fordításain át (szerencsére a magyar forgalmazói címet szinte mindig sikerült felkutatni, annál több leiterjakab akad a saját fordítások között, lásd a Plain Jane To The Rescue, a Love Unto Waste vagy az Eight Taels of Gold kirívó eseteit) a kiemelkedően nagyszámú sztorileírásig, amelyek szöveghűsége még egy olyan fordítónál is igényli az adott film megtekintését, aki tisztában van azzal, hogy a „patron” mozinéző és nem tulajdonos, az „editing” vágás és nem szerkesztés, és a „novel” regény, nem pedig novella. Így azonban a szokottnál jóval több tárgyi tévedés került a leírásokba, ami – időnként az eredeti szerző pontatlanságaival súlyosbítva (lásd Jenny Kwok mo lai tau-tanulmányát) – még a tartalom-elemzésekben is tetten érhető. A szövegek gyakori átfedését (például három különböző helyen kapunk összefoglalót az első hullám történetéről vagy a hongkongi akciófilmes-vágásról) és a szűk szerzőspektrumot tekintve A hongkongi film inkább csak egy – vitathatatlanul jelentős – szegmensét mutatja be a világ egyik legnagyobb és legszínesebb nemzeti filmgyártásának: az egyik meggyökeresedett hazai cím-félrefordítás hasonlatával élve, csipetnyi népszerű ízelítőket kínál belőle, nem közvetlen érintést, amely feltárná komplex szépségét.

L’Harmattan, 2022

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/06 38-38. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15749

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -