Láttuk még

Stigmata

Hungler Tímea

A bájos Patricia Arquette, a pittsburghi fodrászlány egyre furcsábban viselkedik. Először majdnem belefullad a saját kádjába, majd – nagy elődeihez hasonlóan (Assisi Szent Ferenc, Padre Pio) – megjelennek rajta Krisztus sebei: a korbácsütésektől kezdve a töviskoronáig.

A vatikáni szentszék egyik csodák felkutatására specializálódott papját (Gabriel Byrne) küldi az amerikai fodrászlány megfigyelésére, aki a vérveszteségnek köszönhetően egyre rosszabb állapotba kerül, és nagyon el akar mondani valamit arámiul.

Filmünk, amely a fogyasztói kultúra cyber-techno-bébijének gyötrő kiválasztottság-élményét ábrázolja, méghozzá rendkívül erős, a misztikus horrorfilmekre (Ómen, Ördögűző) emlékeztető, egyszerre baljóslatú és éteri hangulatú képekben, még jó is lehetne. Csakhogy a dramaturgia hirtelen átvált hollywoodira: a háttérben annak az ötödik evangéliumnak a megtalálása húzódik, amely egyes szám első személyben idézi Jézus szavait. Az egyház a szenzációt igyekszik eltussolni, a fodrászlányt pedig az egyik elhalálozott fordító barát szelleme szállja meg, aki (ami?) így akarja a világ figyelmét a felbukkant ötödik evangéliumra irányítani.

A film innentől kissé olcsó filozofálgátasba hajlik az egyház, a vallás és a mezei hívő viszonyáról. Az ötödik evangélium megtalálásával, sugallja az alkotás, a világ az abszolút igazság birtokába jut, hiszen Jézus ebben nem az evangélisták tolmácsolásában, hanem közvetlenül szól híveihez, egyszóval, hangzik a végkövetkeztetés: az egyház Biblia-magyarázó szerepe megkérdőjeleződik. A probléma csupán az, hogy filmünk a vezérfonalnak szánt filozófiai mondanivaló taglalása közben megfeledkezik arról, hogy a szöveg jelentését nem maga a szöveg, hanem a mindenkori befogadó dönti el, vagyis a magyarázót és a magyarázatot sosem lehet kizárni...

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59-60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2817

Cikk értékelése:

szavazat: 975 átlag: 5.46