KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/március
KRÓNIKA
• (X) : Hontalan hon
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Bori Erzsébet: Tatabánya, Glasgow Skót-magyar
• Vasák Benedek Balázs: Tank, felhő, jegenye Erdély Miklós kívül és belül
• Erdély Miklós: Istentisztelet a valósághoz A happeningről
• Schubert Gusztáv: Filmesek a ravatalnál Halál egyenes adásban
• Tamás Amaryllis: Minden titkok értelme Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bóna László: Élet veszélyben Túlélő-magazinok
• Forgách András: Vérontástechnikák Jackie Brown
• Pápai Zsolt: Játék az árnyakkal Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk, játékfilmek, eredeti forgatókönyvek
• Bikácsy Gergely: Lassú terek, olvadó időben Manoel de Oliveira
• N. N.: Manoel de Oliveira filmjei
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Fenékig tejfel Edinburgh
• Kúnos László: Tisztes ipar Svéd filmhónap
• Kúnos László: Hamsun Beszélgetés Jan Troell-lel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Moziéletrajz Oxford Filmenciklopédia

• Reményi József Tamás: Látni akarták Putti Lya-repríz
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Őrizem a szemetet 6:3
• Muhi Klára: Bábeli szerelem Natasa
• Gyurkovics Tamás: Árukapcsolás Kalózok
LÁTTUK MÉG
• Lajos Sándor: Szerelmes Shakespeare
• Tamás Amaryllis: Gabbeh
• Turcsányi Sándor: A púpos
• Varró Attila: Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban
• Békés Pál: Good Will Hunting
• Stein Ernő: A nő kétszer
• Vidovszky György: Dolcsi vita
• Mátyás Péter: A csók
• Ardai Zoltán: A játék ördöge
• Köves Gábor: Ronda ügy
• Zsidai Péter: A katona
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pornógólok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes Shakespeare

Lajos Sándor

 

A show-business hajnalán vagyunk, a pályakezdő író egy jó címre (Rómeó és Ethel, a kalóz lánya) felveszi az előleget, de az ihlet mégsem jön meg. Elkezdődnek a próbák, ő napról napra írja a folytatásokat, és miközben őrült kalandokba keveredik – álruhák, intrikák, félreértések, verekedések, gyilkosságok és szerelem, szerelem, szerelem –, jobb híján a saját élményeit dolgozza bele a darabba, és a színháztulajdonos hiába követeli rajta, hogy mikor jönnek végre a kalózok. Bár nem tudni, hogyan élt Lándzsarázó Vilmos, az biztos, hogy nem így, ahogy a műveiből visszakövetkeztetve megírták. Ebben a bájos pszeudotörténelmi vígjátékban talán csak a Rómeó és Júlia korabeli körülmények között eljátszott jelenetei hitelesek.

Minden nézőréteg megtalálhatja a maga örömét a filmben. Levezénylődik egy helyre Zeffirelli-utánzat sok színes kosztümmel, hosszú nyelves puszikkal, melyek alatt több tucatnyi vonós úgy húzza, ahogy csak bírja a lószőr, ugyanakkor a társforgatókönyv-íróként mozgósított Tom Stoppard (akinek a Rosencrantz és Guildenstern halott kapcsán már prakszisa van Shakespeare-művek alulnézetből való ábrázolásában) beleszövi a történetbe a maga rezignáltan gunyoros módján, hogy minden viszonylagos, valóság és irodalom oda-vissza tükrözi egymást. A popcorn-majszolók röhöghetnek az olyan típusú poénokon, hogy valaki jól belelép egy nagy lócitromba, a vájtfülűek azon versenyezhetnek, hogy ki ismer fel több Shakespeare-darabokra vonatkozó utalást, ezekkel ugyanis úgy meg van hintve a film, mint a kuglóf mazsolával.

Ennek tetejébe előképzettségre való tekintet nélkül mindenkit elbűvöl mint színházbolond lady az alakításáért Arany Glóbusszal jutalmazott, imádnivalóan szeplős Gwyneth Paltrow, aki úgy sugárzik, mint egy ukrán atomerőmű; nincs az a betonszarkofág, amelyik hatástalanítani tudná. A főszerepben pedig Joseph Fiennes vív, mászik, fut és csókol, csak a lúdtoll áll nagyon furcsán a kezében, mivel ellentétben a filmsztárokkal, az írók többnyire csúnyák szoktak lenni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3997