KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hívd a rádiót!

Tamás Amaryllis

A rádiós éjszakai talkshow-t vezető, ambiciózus Barry Champlain önmagával és a világgal folytatott küzdelme szánalmas és megrendítő kamikazeakció. Nem emberre szabott szituáció sem a rádióstúdió korszerű börtöne, sem azok a megoldhatatlan lélektani, szexuállélektani helyzetek, melyeket a fasizálódó nacionalizmus „haditudósítójaként” kell naponta átszűrnie magán. Morálisan eltévedt generációk történelmi tudatzavarát tisztázni éjszakai csevegésekben, – úgy, hogy e spontán beszélgetések az önmagával való szembenézés dokumentumai is legyenek; – megküzdeni a szeretetlenséggel és a gyűlölettel; megbirkózni a közösségi hisztéria deformált megnyilvánulásaival; egyszóval szakadatlanul „helyzetben lenni” csak ahhoz a „végkövetkeztetéshez vezetheti: itt mindenki bűnös és áldozat, egyszerre hazudik és mond igazat. A konzumtermékek rabjaként – egy érzelmileg már át nem élt világban – a figyelem kikényszerítésének igénye az, ami megmaradt. Mert ez vezet el az éjszaka felemelt telefonkagylókhoz, a showmanség torz színjátékához, a „design-Messiás” hamis szerepéhez. És a film végén eldördülő fegyverhez is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4333