KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/július
KRÓNIKA
• N. N.: César Budapesten
AFRO-AMERIKAI FILM
• Kovács András Bálint: Fekete ügv Amerika külsőben
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Takács Ferenc: Christopher Marlowe és a manierista filmkép II. Edward

• Csáky M. Caliban: Az eltörhetetlen pálca Greenaway, Jarman, Prospero
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A turné Részletek egy forgatókönyvből
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: A parvenü katona A filmszínész Stroheim
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: A pojáca bütykös lábai Totò a magyar tévében
KÖNYV
• Báron György: Párizs ege alatt Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
FESZTIVÁL
• Báron György: Hitler Goebbeisszel frizbizik Mediawave, Győr
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Elemi ösztön
• Békés Pál: Szabad préda
• Turcsányi Sándor: Alvajárók
• Sárközi Dezső: Állj, vagy lő a mamám!
• Turcsányi Sándor: Freddy halála (Az utolsó rémálom)
• Hajnal Csilla: Szombat esti frász
• Koltai Ágnes: Gáláns dámák

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állj, vagy lő a mamám!

Sárközi Dezső

Hollywood atlaszvállú bazalt félistene (Sylvester Akhilleusz Stallone) „halálos” lövést kapott – a mamájától.

Míg előző filmjeiben harcosként (pontosabban poszt-Akhilleuszként) lézerrel és blézerrel úgy aratott az ellenségei között, mint ezerhatszázban a fekete halál, legújabb remekművében Amerika nagyijának bátran nevezhető joggingos-joghurtosmüzlis mamájával vív „élet-halál” harcot – többnyire a konyhában.

Kapcsolatuk tökéletes és érthető – egy pszichoanalitikus számára. Dg.: Enyhe skizofrén szimbiózis okozta kóros dependencia, látens nárcisztikul homoszexualitással. De Joe (Stallone) erős alkat, valószínűleg Fromm A zen buddhizmus és a pszichoanalízis című könyvének alapos tanulmányozása után rájött, hogy érett személyiség csak az lehet, aki túllép saját nárcizmusán. Így mindent megtesz, csak hogy „szabaduljon” a súlyos tehertől (anyjától), aki eredetileg csak pár napra jött meglátogatni Los Angelesben élő bumfordi kinézetű, rendőrőrmester fiacskáját, de mivel belekeveredett egy lövöldözésbe – marad. Az alapszituáció ennyi, de a többi se több, ami által az éveken át gondosan összetákolt „Stallone-imázs”, akár egy tél esti temetésen a hó, a fátylakkal és könnyekkel együtt, lehullik.

Az egykori oroszlánszívű szuperhős mára mintha pacemakert hordana, hajdanán a tölténytáskák garmadától domborodó derekáról már csak a személyihívó hiányzik.

De nem kell félnünk, Hollywood mindig tudja, mit akar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=515