KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/augusztus
KRÓNIKA
• Nemeskürty István: Ábel Péter halálára
• N. N.: Nemzeti Független Film- és Videofesztivál
FORGATÓKÖNYV
• Barabás Klára: Találkozik egy nővel (vagy kettővel) A szerkesztőség vendége: Jean-Claude Carrière

• Forgách András: A teremtő és a teremtett Mahábhárata
• Schubert Gusztáv: Szanszkrit apokalipszis Mahábhárata
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A rózsa teste Szerelmi ének
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tekintet, szemlencsével Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai 1992
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Bánat Sérelmek filmjei
• Simándi Júlia: Ki beszél itt jelen időben?
TELEVÍZÓ
• Nagy Gergely: Belemászni a színházba Az FMS videó-sorozatáról
MÉDIA
• Turcsányi Sándor: Állati gazdaság Reklámfesztiválok
• Balassa Péter: Ezentúl – ezen túl
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Légy haszontalan! Toto, a hős
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Ramona
• Turcsányi Sándor: Az ideális gyanúsított
• Békés Pál: Téged egyedül
• Barotányi Zoltán: Gladiátor
• Békés Pál: Dupla dinamit
• Tamás Amaryllis: Az utolsó tánc
• Reményi József Tamás: Get back

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ideális gyanúsított

Turcsányi Sándor

Philip Marlowe nyakába omlottak a nők. Ám az érző szívét mocskos szöveggel leplező hős egy forró csók után lemondó gesztussal tolta el magától őket. Egy igazi chandlerben soha sem engedett a csábításnak. Sajnálkozott az olvasó: hű, de izgi lett volna! Lou Archer után is kivétel nélkül omlottak a csajok. Gengszterek macája, kékvérű arisztokrata, fehérmájú özvegy egyaránt. S ő nem is hagyott ki egy alkalmat sem. Sajnálkozott az olvasó: na, még ez is!

Valahogy innen indulhatott meg az a fejlődési folyamat, ami a krimi mai mutációjáig vezetett. A Chandler és követői közötti különbség (ami egyébként megvolt közte, és azok között is, akiket ő követett) mára már fényévnyi minőség- és szemléletbeli távolságra nőtt. A magándetektívből csak a cinizmus és a piszkos köröm maradt. Nincs ez másként vizsgálódásunk figyelemre igen kevéssé méltó tárgyánál sem. Ami leginkább feltűnő: már megint milyen fene hitelesek az amerikaiak! A színhely Brighton, az ötvenes években. (Valami ellen-Gretna Green, ahol igazán könnyű elválódni a megunt asszonytól.) Itt aztán fehérek a sziklák, feketék a taxik, nyaldos a csatorna, éppen csak nem közvetíti a rádió a 6:3-at. És köd és köd és köd, és sötétség, ahogy az már lenni szokott a nem is tudom milyen Albionban.

És sötétség a moziban is, mely (mi szomorú!) a következő lámpaoltásig sem oszlik maradéktalan, így rétegei csak rakódnak, rakódnak. Aztán hamarosan az örök... s a kedvencek temetőjében kies halom: a pap, a kurtizán mellett a magányos hős sírja. Itt nyugszik a magándetektív.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=534