KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi lázálom

Ardai Zoltán

 

Dino Risi, akit a hatvanas években szatirikus tehetsége emelt a legjobb olasz filmrendezők közé, öregkorára visszahanyatlott 1960 előtti filmjeinek érzelgősségéhez. Nyolc-tíz éve, A nő illatában azzal a vígjátéki alaptónussal is szakított, amely korábban az Ölj meg, csak csókolj! könnyes jeleneteit még játékosakká tette. Újabb műve, a Szerelmi lázálom már éppenséggel komor melodráma. Risi második giccskorszaka persze másfajta mint a fiatalkori: elmélyültebb és őszintébb. Még A nő illata megrökönyödtető, féktelenül hamis szerelmi duettje sem hit nélküli; Vittorio Gassman és Agostina Belli ugyan csak erőlködnek ott, de közben szinte hallani, amint maga a rendező belezokog az összetákolt happy-endbe. A Szerelmi lázálomban pedig Risi hangulatteremtő képessége is megmutatkozik: egy jelenkori történetben nem könnyű úgy szerepeltetni mondjuk egy ijesztő mosolyú ördöngös papot, hogy a néző ne fakadjon hahotára, nem szólva a rút és szép alakban visszajáró, rég sírbatett kedvesről. Risi néha most is nyilvánvalóan kommersz megoldásokhoz nyúl, de a legfontosabb jelenetekben sikerül létrehoznia a feszültség és a morbid révület különleges elegyét, s ezúttal mintha színészei is (Romy Schneider és Mastroianni) hinnének a szerelem erejének végtelenségében. (Risi egyébként nem járatlan utakra csábította őket: a misztikusan többéletű nőalakok és az azonosításukon fáradozó férfialakok az olasz irodalomban – és filmben – kifejezetten otthonosak.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5828