KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/március
KRÓNIKA
• N. N.: Magyar filmhét Rómában és Triesztben

• Létay Vera: Mephisto ezredes Szabó István új filmjéről
• Zalán Vince: Hiteink lombtalanodása
• Lengyel László: Lezárult-e a per? A magyar nép nevében
• Lengyel László: Börtönbeszélgetések Háborús bűnösök – önmagukról
VIDEÓ
• Jancsó Gabriella: Gyártók, piacok, jogok Kitekintés a képmagnózás világára
• Koltai Ágnes: Képmagnózás – itthon Beszélgetés dr. Gombár Józseffel
• N. N.: A Mokép videókazetta-kínálata
• N. N.: A Pannónia Filmstúdió videó műterme
• N. N.: A televízió videókazetta-kínálata

• Deák Tamás: Antonioni és a megismerés esélyei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: A másik Amerika New York
• Koltai Ágnes: Kortársunk a háború Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tavaszi szimfónia
• Lajta Gábor: Erotikus képregény
• Schreiber László: Prognózis
• Bérczes László: Berthe
• Ardai Zoltán: Ha már egyszer megesett
• Magyar Judit: Gumi-Tarzan
• Kapecz Zsuzsa: Az önvédelem nagymestere
• Harmat György: Házibuli
• Gáti Péter: Megtorlás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Emlékezzünk játszva Szivárvány
• Breitner Miklós: Képhiba Gazdaság a tévében
• Koltai Tamás: Az eposz hitele Vaskor
• Szilágyi János: Péntek esti saláta Beszélgetés Balogh Náriával, a Televízió Ifjúsági Szerkesztőségének vezetőjével

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ha már egyszer megesett

Ardai Zoltán

A filmtörténetté vált új hullám indulásában már szerepet játszott szlovák rendezőnek, Stefan Uhernek ez a post festa „formanos” vagy inkább „passeres” műve ritka mutatvány a hasonló mai próbálkozások közt: az egykori csehszlovák film hangulati alakzata itt nem a múlt visszfényeként idéződik fel, hanem mint a jelen reflexiója elevenedik meg, helyenként elemi frisseséggel. Ritka jelenség az is, hogy egy film, amelynek eseményeit rendezője eleinte – és nem is csak az első képekben – fakó szokványstílusban bonyolítja, végül mégsem bizonyul valamely átlagos látásmód újabb fölösleges manifesztumának. A Ha már egyszer megesett érdekessé válik, mégpedig – és ezt akár Uher trouvaille-ának is felfoghatnánk – attól a pillanattól kezdve, amikor végre megesik a baj: a szlovák falu fekete bárányát, a már szépasszony-külsejű, de lányanyának maradt Johannát gyermekében is sújtja a sors; Pavlinka is korán esik teherbe. Johanna, akit az imént még a falusi lét avantgarde-jának modellszerű képviselőjeként szemlélhettünk, most tanúságot tesz arról, hogy eddig is csak külsődlegesen tudott szabadulni a gépesedő falu makacs értékrendjétől. Az eddigi szerepe szerint dolgos, jólelkű, egyszersmind érzékien büszke anya váratlanul mint hibbant tyúk is bemutatkozik. Handabandázva csépeli a lányát, könnymaszatosan szipogva, nyivákolva dönti magába a szeszt. Lánya, akit idáig mintha csodás kis tüneményként kellett volna elfogadnunk, most a bávatag butaság megtestesüléseként vonaglik a gyerekelhajtásra szolgáló forróvizes dézsában. A két – igen különböző – nő azonban éppen így válik valamiképpen szerethetővé a néző számára, bármennyire örülnénk is, ha lelkesítőbb emberi minőségeket észlelhetnénk a filmvásznon ugyanilyen valóságosaknak és közvetleneknek.

Uher erkölcsi illusztrativitás nélkül, mesterkéletlen képi fantáziával és motívumkezelő tehetséggel teljesíti ki filmjét szatírává. Leginkább a befejező – lakodalmi – jelenetek érzékítik meg a triviális és a bizarr egységét, s így már egy társadalmi állapotot, amelyben, úgy tetszik, a személyes életerő csak paradox, groteszk bájjal nyerhet lendületet. Mert ezekben a nem éppen reményteli filmképekben van némi életerő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6175