Einzeinstein és Balázs BélaGondolat-montázsokBalázs Béla
Balázs Béla berlini emigrációs éveiben, különösen a 20-as-30-as évek fordulóján a szovjet film egyik legjobb ismerője és propagátora. A Prometheus nevű baloldali filmcég megbízásából ő készítette elő a szovjet filmek németországi forgalmazását, többek között ő írta Eizenstein Régi és új című filmjének németnyelvű feliratait is. Berlinben Balázs Béla többször találkozott Eizensteinnel, akivel beszélgetéseket, sőt vitákat folytatott a filmről, a film elméletéről. (Ismeretes, hogy Eizenstein élénken reagált Balázs Bélának A látható ember című munkájára, s hogy mindketten részt vettek a kor „avantgárd-filmeseinek” találkozóján La Sarrazban stb.) Ez időből e két kiemelkedő egyéniség kapcsolatának néhány érdekes – magyarul eddig még meg nem jelent – dokumentumát adjuk közre.
Elsőként Balázs Béla 1929 októberében készített interjúját, amely az Arbetiterbühne nevű lapban jelent meg. Majd két levelét, amelyeket ez időben írt Szergej Mihajlovics Eizensteinhez. (A leveleket a Szovjetunió Állami Művészeti és Irodalmi Archívumban őrzik, Moszkvában.)
Beszélgetés Eizensteinnel, Patyomkin páncélos rendezőjével
– Köszönöm, nem iszom, Balázs elvtárs.
– De talán egy cigarettát, Eizenstein elvtárs.
– Köszönöm, azt sem kérek. Operatőre, Tissze, és Alekszandrov, kollektívájának harmadik tagja is mosolyogva elutasítja a kínálást.
– Nem iszunk és nem dohányzunk. Számunkra a munka az élénkítő szer.
Tehát – ital és cigaretta nélkül – tovább beszélgetünk az orosz film hatásáról Németországban.
– Igen – mondom – a Patyomkin páncélos és Az anya kirobbanó hatása megdöbbentette őket. Erre nem számítottak. Bizonyítja, hogy egyetlen mozi sem akarta a filmeket játszani. Egyszerűen nem lehetett elhelyezni őket. Ám amikorra már a többséget, a polgári publikumot is magával ragadta a siker, akkorra a polgári sajtó már elkésett a módszeres elutasítással. A szegény kritikusoknak sem volt tehát könnyű dolguk. A német és az orosz filmek közötti minőségi különbség oly nyilvánvaló volt, hogy nem lehetett letagadni. Eltartott egy ideig, míg a jóemberek ki tudtak találni egy trükköt, hogyan és mi módon szidalmazzák az orosz filmeket. Az a szemrehányás ugyanis, hogy „politikailag egyoldalú”, „túlzott propagandafilmek” volnának – nem volt elegendő.
Az orosz filmek művészi értékét is kétségbe kellett vonni. De hogyan? Hiszen azt nem lehetett egyszerűen kijelenteni, hogy az orosz filmek rosszabbak a németeknél. De a „rossz” szónak elő kellett fordulnia a kritikákban. Végre aztán rátaláltak a megfelelő formára. Hirtelenjében egy sajátos orosz mércét állítottak fel, és azt írták: az orosz filmek rosszabbak..., mint a korábbi orosz filmek. Hanyatlásról számolnak tehát be. Az új orosz filmek meg sem közelítik már a Patyomkin páncélost és Az anyát – ezt írták, süllyed a színvonala az orosz filmeknek (hogy még a legrosszabb orosz filmek is művészibbek, mint a kapitalista filmprodukció termékei, azt gondosan elhallgatták). Ily módon sikerült az orosz film ellen olyan hangulatot kelteni, amely már veszélyessé vált.
Eizenstein egy darabig komolyan és némán néz rám, majd ezt mondja:
– A polgári kritikának ez alkalommal azonban bizonyos értelemben igaza van. Az orosz filmek valóban rosszabbak lettek. És a mi számunkra nem vigasz, hogy még így is jobbak, mint a polgári filmek.
– Olyan zseniális mesterművek, mint a Patyomkin páncélos – vetem közbe vigasztalólag – nem születhetnek minden hónapban. A csúcsteljesítmények sehol sem mindennaposak.
– Nem – rázza meg Eizenstein a fejét – Nem akarjuk önmagunkat áltatni. Erre nincs szükségünk. A színvonal valóban süllyedt. Átmeneti válságról van szó, melyen túljutunk. Nagyon hamar. Éppen ezért beszélgethetünk róla nyíltan.
A magyarázatot erre a jelenségre nem nehéz megtalálni, szorosan összefügg a mai Oroszország szellemi fejlődésével. Első nagy filmjeink, amelyek még az alig befejeződött polgárháború izgalmában születtek, az osztályoknak ezt a roppant történelmi küzdelmét ábrázolták: a proletariátus harcát a hatalomért. Tömegek tömegek ellen, eszmék eszmék ellen, tények világos és egyértelmű, egyszerű konstatálásával, személyes pszichológiai részletek nélkül. Ennek a monumentális képnek természetesen nincsen nagyon sok variációja. A barikádharcok lényegében egyformák, bármilyen sokféle ábrázolással próbálkozunk. Az ismétlődések elkerülhetetlenek. Ez befolyásolja a művészi értéket. Ugyanazon alaptéma ismétlései (bármennyire fontos legyen is ez az alaptéma!) hozták azután magukkal azt, hogy az orosz film időlegesen veszített átütő művészi erejéből.
De a változás már megkezdődött. Először természetesen magában az orosz életben. A polgárháborút már régen megvívtuk. Immár nem a politikai hatalomért folyik a küzdelem, hanem a szocialista építésért, mindennapi szívós munkával. És nem csupán a gazdasági építésért harcolunk, hanem, ami ezzel összefügg, a szocialista ember lelki-szellemi megteremtéséért is. Az új társadalom az egyes ember gondolkodásmódjára és érzésvilágára is kihat. Más emberré válunk. A kollektív ember életkonfliktusai is mások lesznek.
És most ez érdekel bennünket nagyon. És ezt kívánják a filmjeink is kifejezni. Egyéni sorsokban, a személyes létben, kicsiben bemutatni a nagy szociális átalakulás követelményeit. Ezek a filmek kamaradarabok lesznek, amelyek ugyanabból az ideológiából fakadnak, mint az első barikádfilmek, és mégis új, érdekes témákat, újabb művészi lehetőségeket nyújtanak, s egyben kimeríthetetlenek.
Nem vagyok gondban. Az orosz film nem fogja elveszíteni vezető szerepét a filmművészetben.
Levelek Szergej M. Eizensteinnek, az 1929/30-as év fordulóján
Kedves Szergej Mihajlovics!
Azért nem válaszoltam Önnek és hallgattam olyan sokáig, mert először meg szerettem volna nézni a Régi és Új című filmjét. Eddig csupán két részletet láttam!1 Szerettem volna Önnek a benyomásaimról beszámolni. De nem hívtak meg az itt megrendezett vetítésekre, és más lehetőségem nem volt a film megtekintésére. Most már viszont a Turkszib után a Régi és új német fordítását is nekem kell megcsinálnom2, így tehát a filmmel is nemsokára megismerkedhetem. De nagyon kérem, jöjjön mielőbb Berlinbe! Ugyanis természetesen semmit sem szeretnék az Ön egyetértése, beleegyezése nélkül tenni!
Mindenesetre örülök, hogy van egy ok, sőt szükségszerűség, ami Önt mielőtt ismét Berlinbe hozza! Őszintén remélem, hogy nemcsak a legnagyobb egyetértésben fogunk együtt dolgozni, hogy ebből a várva várt alkalomból közelebbről is megismerkedhetünk egymással. Súlyos felelősség a Régi és újat „megmunkálni” (talán kissé túlzott a szó). De hát éppen ez jelenti a nagy megtiszteltetést is.
Tehát a mielőbbi viszontlátásra!
Szívélyes üdvözlet az egész kollektívának!
az Önök Balázs Bélája
Kedves Sz. M.!
Itt küldök Önnek egy futólagos expozét – csupán egy ötlet ötletét – ahhoz az ideológiák közötti marxista komédiához, amelyet én Égi és földi szerelemnek neveztem el3, és amely az Ön kezében nagyon mulatságos és igen tanulságos lehetne. Mindenesetre lehetőséget adhatna Önnek arra, hogy megalkossa a groteszk és a paródia új változatát (melyet a Régi és új „Bürokrácia”-részében már elkezdett).
Olyan „gondolat-montázsokat”, [intellektuális montázsokat] is alkalmazhatna itt (...!), mint csak igen kevés más anyag esetében. Tudom, bizonyos vagyok benne, ez megint teljesen új, első mű lenne, kíméletlenül forradalmi, amelyet azonban mégsem tiltana be egyetlen cenzúra sem. Én pedig büszke lennék és boldog, ha egyszer Önnel dolgozhatnék, Sz. M.!
Mindenesetre küldök Önnek még egy expozét4, amelynek ugyan semmi köze a marxizmushoz, a politikához sem, s amelynél engem részben pszichoanalitikai, részben optikai és akusztikai sajátosságok érdekeltek. Nagyon is jól el tudom képzelni, hogy Önt ez az anyag (amelyet azóta már szintén sokkal jobban kidolgoztam) ugyancsak érdekelné.
Kérem, írja meg minél előbb, hogy szóba jöhet-e Önnél. Ha nem..., melyik francia rendező szeretné és tudná ezt a filmet megcsinálni? Németországban egyik sem!!! Az anyagnál igen fontos a hangosfilmmotívum. (Az egész történetet a vak nagymama akusztikusan éli át.)
Ha Ön, sajátmaga nem tudná a filmet megcsinálni, odaadná ezt az expozét egy francia rendező kezébe? – Látja, itt állok, ilyen ötletekkel, tehetetlenül, a megvalósítás minden lehetősége nélkül. Higgye el, kár érte.
Holnapután itt Önnek premiere lesz.5 Telve vagyok bizakodással. Egészen nagy sikerre számítok a sajtónál, az elvtársaknál és a nem teljesen primitíveknél. Hiszen a film csodálatos! Valószínűleg 15-e után beszélni fogok róla a Rádióban. Még addig pontosan értesítem az időpontról, hogy ha akarja, meg tudja hallgatni.
Sok szívélyes üdvözlet a kollektívájának is, Ruttmannak is, ha látja őt, és a francia bajtársaknak is.
Az Ön Balázs Bélája
JEGYZETEK
1. Balázs Béla a „két részletet”, amelyekkel a teljes film megtekintése előtt megismerkedett, 1929. november 17-én, a berlini Film- és Fotókiállításon láthatta, amikor Régi és új – két (később a cenzúra által kivágott) kezdő tekercsét első ízben mutatták be nyilvánosan Németországban.
2. A két szovjet némafilm, a Turkszib és a Régi és új – német címváltozatát a „Prometheus” Filmgyártó és Kölcsönző Vállalat részére Balázs Béla készítette el; így az Eizenstein-film Der Kampf um die Erde – Harc a Földért – címen vált Németországban ismertté.
3. Az Égi és földi szerelem – Balázs Béla expozéja egy filmvígjátékhoz, amely – röviden összefoglalva – egy naiv, idealista szobatudósról szól, aki sem az életet, sem a nőket nem ismeri. Nyomorog, és mindenét kutatásainak áldozza fel, amelyek a nagy ipari felfedezést, a kémiai úton előállított mű-petróleumot készítik elő. E csodatermék hasznosításáért, valamint a fiatalember szerelméért azután égi és földi személyek küzdenek meg. A filmforgatókönyv-kézirat után a témából Balázs Béla a Szovjetunióban egy 4 felvonásos vígjátékot írt, előjátékkal, Földi és égi szerelem (kissé módosított) címmel, amelyet a háború után Siegfried Behrsing német fordításában a berlini Dr. Oska Goetz színházi ügynökség kéziratként sokszorosított. 1946-ban a DEFA megszerezte a szerzői jogokat. Balázs Bélának kellett volna megírnia a Földi és égi szerelem című film forgatókönyvét, amelyet azután Marion Keller és Frank Clifford (és Hans-Heinrich Tillgner) írt meg „Balázs Béla ötlete” alapján. A filmet Arthur Rabenalt rendezésében Chemie und Liebe – Kémia és szerelem – címmel mutatták be 1948-ban.
4. A Dein Kind sieht dein Leben – A gyermeked látja az életedet – című film szövegéről, forgatókönyvéről van szó. Ebből a filmexpozéból két változat ismeretes: egy gépírásos szöveg a Balázs Béla hagyatékból, amely valószínűleg annak a változatnak felel meg, amelyet Balázs Eizensteinnek küldött meg; továbbá egy nyomtatott változat, amely a Halle-i Filmtechnik 4. számában jelent meg, 1931. február 21-én. Ez a variáns a gépírásos szöveggel szemben lényegesen tagoltabb, és némely helyen, ami az optikai meghatározásokat, megoldásokat illeti, nagyobb mértékben pontosított.
5. Ez a megjegyzés teszi lehetővé a levél datálását: 1930. február 10-én volt a Régi és új című film németországi bemutatója a berlini Mozart-Saal-ban.
Lőrincz Anita fordítása
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1821 átlag: 5.61 |
 |
|
