KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jessie Lee bosszúja

Harmat György

A valóságban is élt Jessie Lee az apjáért áll bosszút, a szellem békés forradalmát hirdető fekete prédikátorért, akit a Ku-Klux-Klán keresztre feszített a múlt század vége felé. Bosszút áll, de hogyan? A fasiszta erőszakszervezet fehér csuklyáját ölti magára megtévesztésül. Szimbólumértékű a jelenet. Fekete rendezők (az egy Sidney Poitier kivételével) alig egy évtizede törtek be az amerikai filmiparba. Létre kell hát hozniuk saját filmmitológiájukat. A fehérek mintájára. „Fekete krimi” született már néhány: például Mario Van Peebles New Jack Cityje két éve. A rendező most úttörést vállalt a „fekete western” megalkotásával. A mítoszteremtés szándékát a keretjátékban didaktikusan-szentimentálisan adja tudtunkra a 8000 fekete cowboyról szólván, akik nem lehettek telepesek, s akikről Hollywood eddig nem vett tudomást.

Vésztjóslóan egymás felé haladó lépések – közelikben, párhuzamosan vágva. Fülcsiklandozó (sőt: élményt adó) zene, szemcsiklandozó fényképezés. Trágár nyelvezet, érzelmesség, rengeteg vér és erőszak. Golyó, kés, pofon, kard, égő nyílvessző. Van Peebles mindent tud, amit ma Hollywoodban egy rendezőnek tudnia illik. Többet, mást nem tud. Nem is akar, hiszen neki a saját közönségére kell hatnia, amerikaiakra: feketékre és fehérekre, minél szélesebb körben. Főszereplőként acélos izmaival jóképű eltökéltségével, színészi tehetségével le is pipálja nem egy fehér szuperhős-társát. Pergő „fekete westernjével” nem az a baj, hogy „fekete”, hanem az hogy egyhangúan, átlátszóan „fehér”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=645