KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy kis napfény

Ardai Zoltán

 

Lassan már húsz éve – untig? – ismert filmbeli környezet az a szűk típusú színtér, amely mintha arra volna teremtve, hogy a konszolidált Kelet-Európa komfortját, illetve „kulturáltságát” sugározza. Jelentékeny kontraszthatásokra alkalmas terep. Legyen bár korszerű üzem, tanintézmény, valamilyen tábor vagy présházakkal és garázsokkal megszórt vidék, mindig sajátságosan nyomott légkörű, noha többnyire vidám, nyárias színek uralják. Akárcsak Ljudmil Kirkovnak ebben a – hétvégi villák zónájában játszódó – filmjében. Kirkov ízetlenül szimpla társadalomkritikája azonban szükségtelen azok után a filmek (például a honfitárs Zaharievéi) után, amelyek igazságait újrafelfedezi. Igaz, sokat sejtető szordinóval bontakozik ki, s kellő mértékben támaszkodik látvány és hangulat gondolatközvetítő erejére, ám a történet motívumszegénységében elhal minden gondolat. Kútfúró munkások – köztük egy vakációzó egyetemista – izzadnak egy olykor meg is jelenő villatulajdonos telkén. A diák viselkedéséből s főként áttetsző és romlatlan életének emlékképeiből és más víziókból kitetszik: a környező társadalomban számára elfogadhatatlan visszásságok vannak. (Például sok gyenge jellemű ember méltatlanul jobban él, mint mások.) Így őt többnek látjuk, mint társait, akik már „belenyugodtak”, de a fiú ettől függetlenül is rokonszenves. A kútnak pedig titka van. Mikor ez a titok nagysokára kiderül, s az életkép drámára vált, felélénkült tekintetünk csak egy kimódolt konfliktus nekivaduló megnyilvánulásait szemlélheti. A magatartás-mandátumok harca fizikai jelleget ölt és a halál sem marad el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6649