Láttuk még

Adj, amit adhatsz

Ardai Zoltán

Ebben a Zágráb hétköznapjaiba tekintő közepes filmben nagyon jók a helyszínek. Pontosabban az ágyjelenetek helyszínei jók. Az operaénekesnő mama egyetlen gyerekének ugyanis kínos lenne otthon fogadni szegénysorsú szeretőjét, így sokfelé megfordulnak, a lány viskójában, lerobbant diákszálláson, egy uzsorás-szabású matróna „ízlésesen” berendezett lakásában, és így tovább. Mindez nagyonis megfelel az egyetemista egykének, mert ő hasznos szociálpszichológiai megfigyeléseket tehet ezeken a helyeken. Végül bebizonyosodik: csupán a szakdolgozathoz kellett maga a szerető is (hisz van másik), s eljegyzést is csak azért tartott vele, hogy tanulmányozza a menyasszony és rokonsága sajátos viselkedését. Sikerül a dolgozat (a felolvasott részlet persze erről nem győz meg) – de hát nem embertelen fiú ez? Nem állnak-e magasan fölötte erkölcsiekben a bemutatott vadlány és társai? E kérdések súlytalanok a filmben, mint ahogyan a társadalmi rétegeződés egész problémaköre is az, mert Žižićnek, a rendezőnek, nyilvánvalóan erősebb oldala a kültelkek világának zsáneres ábrázolása, mint mondjuk az operaénekesnők és az intellektuális viveurök megjelenítése; fő figurája inkább csak amolyan vizesnyolcas. Igazi feszültséget a filmben a helyiségek hordoznak, például egy hotelszoba, ahová a felajzódásra váró pár belép: akkurátus rendben, talán tisztán is tartott szoba, mégis valami alig tűrhető alpáriság árad belőle.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 47. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6949

Cikk értékelése:

szavazat: 1023 átlag: 5.48