KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A halott menyasszony

Kubla Károly

 

Tim Burton legújabb filmje ugyanabba a csapdába esik, mint a Karácsonyi lidércnyomás - gyerekeknek túl vad, felnőtteknek túl egyszerű. A történet egy XIX. századi orosz népmesén alapul, mely szerint egy élő vőlegény egy halott menyasszonyt vesz nőül (meglehetősen abszurd véletlen, ahogy sikerül ez a tett, de a filmben működik). Victor (Johnny Deppről mintázott figura itt) alábukik a holtak birodalmába, amikor a menyasszony helyett (Emily Watson) egy faágat jegyez el, akiről utóbb kiderül, hogy egy többé-kevésbé egyben lévő hulla-hölgy (Helena Bonham Carter). A film technikája lebilincselő: a kreditlistán Burton mellett társ-rendezőként van feltüntetve Mike Johnson animátor (stop-motion guru), nem véletlenül: a film az első, teljes egészépen stop-motion technikával készített egészestés film (digitális SLR still-kamerákkal vették fel, vagyis csak állóképeket rögzítettek!). A történet meglehetősen egyszerű és egyenes vonalú – sima mese, minimális dark-beütés -, a látvány és az atmoszféra viszont egyből magába szippantja az egyszeri nézőt. A halál-birodalom bemutatása igen szellemes, ötletes és kreatív, a figurák vitalitással töltött marionettbábukként mozognak a virtuálgótikus halálvilágban. Az egyszeri Burton-rajongó viszont úgy érzi, hogy a mester megint megállt félúton.Mert egy kivillanó, az oszladozástól szerencsésen távolálló, érzéki női comb egy gyereknek kevéssé értelmezhető, a felnőttben pedig épp csak felcsillan a remény egy másfajta meseszövés felé – de az nem jön el, marad a noir, a horror és egyéb zsánerek lehetőségeit ki nem teljesítő felvillantás. Ha már halott a menyasszony, lássuk mihez kezd vele a fantázia! Tim Burtonnél csak azt, amire úgyis számítunk. Ez persze akár erény is lehet: gyönyörű, néhol darkba hajló mesét látunk, romantikus árny-szerelem-történetet, amely tökéletesen illik az Ollókezű Edward-dal nyitó Burton életműbe.

Az már más kérdés, hogy a film legszimpatikusabb szereplője maga a hulla menyasszony: az épp nem oszladozó testrészei érzékien gyönyörűek, a történetben elfoglalt helye alapján (azt hiszi végre talált egy pasit, aki szereti) pedig kifejezetten részvétet keltő és szimpatikus. Drukkoljunk tehát az éjszaka menyasszonyának – hiába persze, mert a végén minden a sablonok mentén kerül a helyére – és drukkoljunk Tim Burtonnek, hogy ha már ennyire vonzza őt ez a noir-mesés horrorhangulat, akkor legközelebb talán ne bízzon mindent a látványra és az atmoszférára. A halott menyasszony lehetett volna kivételes kuriózum akár, így viszont „csak” nézhető és megnézendő mozi maradt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8458