KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bronxi mese

Takács Ferenc

Robert De Niro nem árul zsákbamacskát: filmje címével közli, hogy ezúttal mesét mond nekünk, s valóban, filmje népmesék módjára gyűjti egybe mindazokat a cselekmény- és képkliséket, amelyekre adott mesetípus elbeszélése során a mesemondó mindig is támaszkodik; s amelyeken nem változtat, csupán újrakeveri őket. Ez a mesetípus ezúttal az „olasznak lenni Amerikában”-téma, amelyet De Niro a „hogyan lettem egy szép nap kamaszból felnőtté?” történetklisével elegyít. Mindezt retro-keretbe ágyazza: a film gondosan újraalkotja a New York-i Bronx negyedet, annak is olaszok lakta részét, mégpedig abban a formában, ahogyan ez a negyed 1960-ban és 1968-ban (a cselekmény idején) festett. Ebben a retro-díszletben szól azután a mese az amerikai–olasz buszsofőr fiáról és Sonnyról, a helyi maffiafőnökről (amolyan kis cézár egyébként, egy-két utcára terjed ki a hatalma, ott viszont ő az úr). Kettőjük különös viszonyát, lekötelezettségnek, hálának, félelemnek, kamaszos hőskeresésnek és elfojtott szeretethiánynak a keverékét ábrázolja a film, lélektanilag meglehetős közhelyesen, amíg le nem csap a népmesei végzet, s nem végez Sonnyval, aki egyébként még utoljára megmenti a fiú életét.

Ugyanilyen közhelyes, ugyanilyen ismerős a mozinéző számára a film majd minden képkockája és cselekményfordulata. Ahogy az egyik népmese a másikra, úgy hasonlít a Bronxi mese a hasonló témájú amerikai filmmesék közül vagy féltucatra. Kezdve akár a West Side Storyval: De Niro filmjében is szerelem nyiladozik, ezúttal olasz fiú és néger lány között, miközben a fiú barátai a lány rokonai ellen viselnek bandaháborút. S ahogy pereg – na, inkább csak komótosan bandukol – a cselekmény, újabb és újabb filmek derengenek föl az emlékezet mozivásznán: hol a Volt egyszer egy Ameriká-ból ismerős jelenetet látunk, hol a Keresztapa valamelyik folytatására emlékezünk vissza.

Olyannyira ismerős itt minden, hogy idővel gyanút fogunk. Talán szándékosan csinálja De Niro mindezt, kliségyűjteményét igazából afféle rafináltan álnaiv kísérletnek kellene tekintenünk, s nem a kliséken kellene bosszankodnunk, hanem a mesepanelek eresztékeiben meghúzódó kedves, kellemes és színészileg-képileg igen jól kivitelezett kisrealizmust kellene értékelnünk? Gondolom, ez kinek-kinek az ízlésén és kedvén múlik: a film végül is nem tiltja meg ezt az értelmezést, sőt, címe és műfaja – a mese – még alibivel is szolgál hozzá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=86