KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Sven Nykvist (1922–2006)

Kúnos László

 

Meghalt Sven Nykvist, svéd operatőr, a XX. századi filmművészet egyik kiemelkedő jelentőségű alakja, Ingmar Bergman legközelebbi munkatársa, huszonkét filmjének vezető operatőre, kétszeres Oscar-díjas (Suttogások, sikolyok, 1973, Fanny és Alexander, 1982). Hosszú pályája során összesen 123 filmet forgatott, s Bergmanon kívül olyan rendezőkkel dolgozott, mint Louis Malle, Roman Polanski, Bob Fosse, Richard Attenborough, Woody Allen, Lasse Hallström. A feltűnést kerülő, észrevehetetlen effektusokkal dolgozó, természetes hatást kiváltó világítás mestere volt, akinek legfőbb terepe az emberi arc. Amikor Gunnar Fischer után a hatvanas évek elejétől kezdve ő lett Bergman állandó operatőre egészen a nyolcvanas évek végéig, a kritika a különbséget olyannak látta, mintha Caravaggio után Rembrandt fényei jelentek volna meg Bergman filmjeiben, a drámai kontrasztok után az északi fény józan természetessége. A Laterna magicában Bergman felidézi a Fanny és Alexander forgatását: „Sven Nykvist azzal a megfoghatatlan intuícióval világította meg, amely tudásának legfőbb védjegye, s amelynek köszönhetően ő ma a világ egyik legjobb vagy talán a legjobb világosítója. Ha valaki megkérdezi tőle, hogyan csinálja, néhány egyszerű alapszabályra hivatkozik (melyeket nagyszerűen hasznosíthattam színházi munkámban). Magát a titkot nem akarja – vagy nem tudja – elárulni… Közös munkánkban teljes a bizalom egymás iránt. Sokszor szomorúan gondolok arra, hogy soha többé nem fogunk már együtt dolgozni.” Egyszer azonban még dolgoztak együtt, a Próba után című kamaradráma forgatásán. Erről a darabjáról Bergman 1992-ben, a Képekben azt mondta, kedvtelésből írta, hogy még egyszer együtt dolgozhasson Sven Nykvisttel, Erland Josephsonnal és Lena Olinnal. A mester a tőle megszokott, sokatmondó tömörséggel így emlékezik rájuk: „Lena pályájának alakulását és szakmai fejlődését mindig szívemen viseltem. Erland ötven éve a barátom. Sven az Sven.” És még hozzáteszi: „Amikor nagy ritkán úgy érzem, hogy hiányzik a filmezés, akkor voltaképpen csak a közös munkát hiányolom Svennel.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/11 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8759