KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Idegölő

Gáz: van

Hungler Tímea

A fogorvos, a bérgyilkos és annak szeretője. Tévedések vígjátéka a napfényes Rodoszon avagy olcsóbb mint a lasztminit.

 

Nem vérlázítóan rossz komédia az Idegölő (ellent is tudunk állni a címből adódó összes magas labda lecsapásának), inkább csak bágyadtan utánérzős vagy utánérzősen bágyadt darab. Mentségére szóljon, hogy igyekszik megtalálni a (ki) utat a szóviccek, a jellem- és helyzetkomikumok, az altesti poénok és a dramaturgiai fordulatok útvesztőjéből, ám hol egy túlspilázott geg, hol egy túl későn megmagyarázott fordulat, hol a sután elvarrt szálak, hol a követhetetlen érzelmi motivációkkal bíró karakterek akasztják meg a tempót, melynek – vígjáték lévén – nem ártana végig egységesnek maradnia.

Semmi gond azzal, hogy jól ismert panelekkel próbálkozik a rendező (sok új nincs már a nap alatt), de a „tévedések vígjátéka” típusú alaphelyzet biztosabb kezet igényelne – passzentosabban illeszkedő dramaturgiát, szellemesebb dialógusokat és némi önmérsékletet a poénok területén (számomra örök rejtély, hogy a „büfiben”, a „pukiban”, az orrtúrásban, a férfi impotenciájában és a nő orgazmus-képtelenségében mi annyira vicces).

A történet szerint a félig magyar, félig görög származású bérgyilkost, a gitártokkal bóklászó (a la Desperado) Keszeget (Gesztesi Károly) azzal bízzák meg, hogy likvidálja egy bűnügy koronatanúját Rodoszon, az ügyefogyott fogorvost, Jorgost (Yannis Zouganelis). Hősünk – a honi vígjátéki trendhez igazodva (Apám beájulna, Csudafilm) – el is látogat Hellász földjére, hogy a kellemest összekötve a hasznossal, munkája mellett igyon egy kis ouzót, eljárjon egy hasapikit, és belekóstoljon a görög színházi életbe is.

A szálak egymásba gabalyodnak – a fogfájással küszködő bérgyilkos épp annál a fogdoktornál köt ki, akit ki kellene végeznie, mi több, egyéjszakás kalandja, Christine (Natalia Dragoumi) nem elég, hogy az orvos sógornője, még rendőr is, akit kapitánya azzal bízott meg, hogy a tárgyalásig vigyázzon a veszélyben forgó rokonra.

Kérdés persze, hogy mennyire profi egy olyan veszélyes bűnözőként számon tartott bérgyilkos, aki fogfájósan repülőre száll, mi több: ahelyett, hogy kivégezné a célszemélyt, összehaverkodik vele. De az is talány, hogy a nyomozásban résztvevő Christine miért nem kér az őrsön egy képet az Interpol által körözött bűnözőről; hogy nem válik gyanússá a számára a sógor körül sertepertélő magyar idegen a városban.

Keszeg feladatát megkönnyíti, hogy dokinkat időközben szerelmi csalódás éri, így elszántan készülődik az öngyilkosságra, melyben még az sem akadályozhatja meg, hogy az Elektra próbái gőzerővel folynak, és tehetségtelen amatőr színészként ő játssza a darab címszerepét.

Mellékszálként akad még egy bájos süketnéma magyar anyánk (Molnár Piroska), aki ahányszor felbukkan a vásznon, megszólal az érzelmes zene; ugyanígy: amint Gesztesiből Mr. Hyde előtör, sejtelmes és fenyegető az aláfestés; és a főcímdal is többször felcsendül, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy ilyenje is van a filmnek.

A szálakat a rendező végül igencsak kapkodva varrja el – a kötelező happy end felülírja az összes morális-etikai kérdést –, a végjátékban már sem az nem okozhat gondot, hogy a fogdokiból hülyét csinált a felesége, sem az, hogy a bérgyilkos pályafutása alatt hány áldozatot küldött át a másvilágra. Persze egy jól megcsinált komédia esetében mindez a bocsánatos bűnök között is elkönyvelhető – Fonyó mozijában sem annyira ez, mint inkább az a zsenánt, hogy a legjobb poénja az a jelenet, melyben a gázművek képviseletében Csányi Sándor pár másodperc erejéig unottan cigarettázgatva felbukkan, és ki akarja főhősünk lakásában kapcsolni a szolgáltatást.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8858