KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Salvador

Vajda Judit

Salvador Puig Antich – spanyol, 2006. Rendezte: Manuel Huerga. Írta: Francesco Escribano könyvéből Lluis Arcarazo. Kép: David Omedes. Zene: Lluis Llach. Szereplők: Daniel Brühl (Salvador), Tristán Ulloa (Oriol), Leonardo Sbaraglia (Jesus), Olalla Escribano (Imma). Gyártó: Future Films / Mediapro. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 134 perc.

 

Azt még a mindenre elszánt, Che Guevara-pólós, McDonald’s-zúzó antiglobalista tüntetők is tudják, hogy a bankokban nemcsak a gazdagok tartják a pénzüket, hanem a szegények is. Manuel Huerga filmje mégis már az elejétől kezdve azt sulykolja a nézőnek, hogy főhőse, a Franco-diktatúra ellen főként bankrablással tiltakozó Salvador Puig Antich lelkileg tiszta, erkölcsileg tökéletes hős, és anarchista csapatával együtt helyesen cselekszik, amikor „a hatalom orra alá borsot törve bankokat rabolnak ki, hogy abból a munkásosztály harcát pénzeljék” (ugye érezzük az ellentmondást?). Holott a lelkes fiatalnak jó néhány húzása igencsak ellenszenves, például eléggé elítélhető módon volt szerelmét is belekeveri a hatalomellenes játszadozásba. Nemcsak a rezsim nyomja el tehát a népet, a szimpatikusnak ábrázolt, idealizált forradalmárok is ugyanúgy manipulálnak (lásd: „Gyere, megtanítjuk neked az ideológiát!”) – ahogy az alkotók is manipulálják a nézőt, amikor a film fő alakját már jó előre hősnek kiáltják ki.

Az elszavalt jelszavakkal telített, szájbarágós flash-backek és a bántóan didaktikus, direkt üzenetek ellenére körülbelül a közepére mégis úgy érezzük, hogy a dolog működik. Emögött pedig nem állhat más, mint a főszerepet alakító Daniel Brühl karizmája: hiába ítéljük el esetleg azt, amit figurája tesz, ő maga mégsem válik egy percre sem ellenszenvessé. A fiatal színész tehetsége főként az utolsó fél órában, a kegyetlenül aprólékosan ábrázolt, elnyújtott várakozás hosszú perceiben szembetűnő (Salvador a börtönben várja a döntést a halálbüntetése elleni fellebbezés ügyében), amikor ő már szinte alig nyilvánul meg (addig aktív karaktere ekkor kifejezetten statikus), csak a többi színész körülötte. A film legszebb jelenete, amikor Brühl nem csinál semmit, csak ül a vécén, mégis elemi erővel fejezi ki az emberi kiszolgáltatottságot. Így éri el egy tehetséges színész, hogy amit nem hiszünk el a rendezőnek és a forgatókönyvíróknak, neki fenntartások nélkül elhisszük: azt, hogy Salvador Puig Antich jó ember.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9083