KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Oszoli Tamás

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Olvastam lapjuk januári számában Márton László A gumimegváltó című cikkét. E cikk számos hasonlata meghökkentőnek és számomra rejtélyesnek, jó néhány mondatának értelme pedig megfejthetetlennek bizonyult.

…Nem értem, E. T. négyujjúságából miért következik, hogy „hüvelyk és mutatóujja egybeesett, mint a középfelnémetben a dativus és az instrumentalis”. Jobb híján csak arra gondolhatok: a kitűnő szerző mindenáron az olvasó tudtára szeretné adni a középfelnémetben való jártasságát.

…Valósággal főbe sújtott a következő hasonlata: „mindössze másfél tucat szót használ, azt is úgy, mint egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás”. Nem tudom, milyen lehet egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás, azt viszont tudom, hogy az injekciózás és az injektálás között van egy árnyalatnyi jelentéskülönbség.

...Biztos abban a kitűnő szerző, hogy a kultúrafogyasztó tömegek gyűlölik a valóságot, és hogy ez köztudott? Biztos, hogy ezen alapszik a modern szórakoztatóipar? Igaz lenne, hogy az égből régen üstökösök, manapság pedig kisbalták és cigánygyerekek potyognak?

...Kérem, magyarázzák meg nekem, milyen az, ha egy kiskorúsított „konzumálóról” szervetlenül hullanak le a személyiségformáló tényezők, mert ezt én nem tudom elképzelni.

...Amennyiben a T. Szerkesztőség úgy véli, hogy ez a cikk engem felháborított, akkor tévednek, bár úgy gondolom, hogy a Szerkesztőség megkövetelhetne munkatársaitól egy bizonyos színvonalat, tekintettel az olvasókra, akik tisztességesen megírt cikkeket szeretnének kapni a pénzükért, és nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Én viszont nagyon jól szórakoztam ezen a cikken: ilyen kitűnő paródiát utoljára akkor élveztem, amikor megnéztem a Ben Hurt. Amennyiben a cikk komoly szándékkal íródott, kérem, válaszoljanak a vele kapcsolatban feltett kérdéseimre, lehetőleg lapjuk hasábjain. E cikk megjelentetése ugyanis szerintem nyilvános vezeklést kíván. Ha pedig paródiáról van szó, akkor kérem, tolmácsolják a kitűnő Márton Lászlónak forró köszönetemet a remek szórakozásért.

 

Oszoli Tamás

Budaörs


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6446