KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/július
POSTA
• Balogh Béla: Éreklődéssel olvasom... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Közhelyeket válaszolhatunk... Szerkesztői válasz
• Bánk Melinda: Júniusi számuk... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Úgy érezzük... Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
VITA
• Dobai Péter: Elnémul a szó, megszólal a kép Vita a forgatókönyvről
• Kertész Ákos: Mohamed koporsója Vita a forgatókönyvről
• Szalai Györgyi: A harmadik oldal Vita a forgatókönyvről
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Reményre ítélve Cannes (1)

• Koltai Tamás: Fenn az ernyő Vőlegény
• Kövesdi Rózsa: Elvek és tervek Beszélgetés Jeles Andrással
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Gyurmahorror fáradt dokumentummal Oberhausen

• Györffy Miklós: Peter Weiss és a film
• N. N.: Peter Weiss filmjei
• Buda Béla: Jegyzet Huston filmjéhez
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Szicíliai védelem
• Kovács András Bálint: Ez Amerika
• Ardai Zoltán: Az ifjúkor forró évei
• Hollós László: A kapitány kalandjai
• Kövesdi Rózsa: Meztelenek és bolondok
• Harmat György: Vízimese
• Lajta Gábor: Szóljon a rock
• Sebők László: Éjszaka történt
• Lajta Gábor: Katonadolog
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: Óriások és törpék Miskolc
• N. N.: A 22. miskolci tévéfesztivál díjnyertesei
• Csepeli György: Katarzis papucsban A tévéjátékok társadalomelvű esztétikájához
• Mihályfi Imre: Mentsük meg a tévédrámát!
• Koltai Ágnes: A hitehagyott tollnok Szegény Avroszimov
• Koltai Tamás: Hol kezdődött Viktor Brizgalov erkölcsi romlása? A tanszék
• László Balázs: A televíziózás őshazájában Az angol televízióról
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Olasz kismonográfia Kovács Andrásról
• Varga András: Veress József: Kovács András

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzharc

Harmat György

Michael Winner kommersz életművének számos darabját (Chato földje, Won Ton Ton, A nagy álom) megismerhettük már, köztük az egyik legjobbat is, a Bosszúvágyat.

Legújabb filmjében káprázatosán kék a tenger, ragyognak a színek, miközben „pozitív hőseink” ellenségüket a hajó oldaláról belógatják a tengerbe, vérrel is leöntik, hogy a cápák minél biztosabban felfalják. E „gyengéd” módszerrel próbálják vallomásra bírni őket, sikeresen. Ilyen az egész film: csábosan és andalítóan gyönyörű a fényképezés, Sophia Loren szebb és érdekesebb, mint valaha, elegáns és csillogó a kaland, de üres és cinikus. Nem az izgat minket, hogy a szereplők élnek-e vagy halnak (többnyire halnak), hanem hogy bírják-e a létrehozók ötlettel, furfanggal. El kell ismerni: bírják. Sőt, ahogy haladunk előre, mindent bedobnak: fordulatok, tűzharcok, üldözések tömegét, meg egy elképesztő jelenetet, amelyben James Coburn bulldózerrel rombol szét egy luxusvillát. A Tűzharc fordulatos film, de hidegen hagy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7694