Láttuk mégÉjszakáim szebbek, mint a nappalaitokKoltai Ágnes
Żuławski, ez az elfranciásodott lengyel rendező úgy bánik az érzelmekkel, mint Robbe-Grillet a Transz-Európa Expresszben vagy a Szép fogolynőben: spiritualizálja őket. Ha már testetlen, s épp ezért megjeleníthetetlen a szenvedély, a szenvedés, a fájdalom és az öröm, beszéljünk róla olyan elvontan, ahogy csak lehet. Határhelyzetben, szélsőségesen emelkedetten. Żuławskinál az érzelem öncél, figurái a szeretetet és a szenvedést nem egyszerűen megélik, hanem kivetítik, mintegy megformálják -harsányan és szenvelegve, mert hát mindenféle érzés „képzeletbeli jelentő”, mihelyst testté válik, sajátos felhangot kap. Az éjszakáim... úgy oldja fel az ábrázolható és az ábrázolhatatlan dilemmáját, hogy az elvont filozófiát a bűnügyi filmmel vegyíti. A hétköznapit az átlényegüléssel, a valódiságot a misztikummal.
A film a realitás, a tények megalázó vereségének esztetizáló költeménye. Hőse, a számítógép nyelvét forradalmasító mérnök egy napon megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, agyába egy makacs, öntörvényű daganat fészkelte be magát. A férfi, megadva magát a halálnak, végső őrült rohanásba kezd, talán kárpótlásként, talán vigaszként, talán jobb mián... Hozzácsapódik egy különös társasághoz, s mindvégig idegenként kíséri, követi őket, abban a tévhitben, hogy egy csodálatos hölgy ártatlan szerelmét kapja ajándékba.
Nem kapta meg, vagy nem azt kapta meg, de hát végülis mindegy. Végtére is a érzelmek spirituálisak; viszonzatlanul is érdekesek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1517 átlag: 5.29 |
 |
|
