KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/október
POSTA
• Bese Károly: Hozzászólás egy kritikához
• Szemadám György: Válasz Bese Károly filmbarátnak

• Almási Miklós: Leltárhiány Átváltozás
• Ágh Attila: Tudunk-e szavakkal politizálni? Jegyzetek Dárday István és Szalai Györgyi filmjéhez
• Csepeli György: Múlt vagy jövő? Földi paradicsom
• Bácskai Tamás: A Hitel hitele
• Pünkösti Árpád: Hol volt, hol nem lesz? Egy film folytatása
• Zalán Vince: Az otthontalanság mestere A dolgok állása
• Bikácsy Gergely: Napló háború után Démonok a kertben
• Molnár Gál Péter: Shakespeare fűzőben Szentivánéji szexkomédia
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Filmek menedéke Karlovy Vary
AZ ÉN FILMEM
• Szomjas György: Az ipari világ népmeséje Volt egyszer egy Vadnyugat

• Báron György: Fény az ablaküvegen Bo Widerberg-sorozat a televízióban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Királygyilkosság
• Harmat György: A békák királyt választanak
• Ardai Zoltán: Emlékeim a régi Pekingről
• Gáti Péter: Holnemvolt
• Csantavéri Júlia: Grog
• Ardai Zoltán: Karate lengyel módra
• Sneé Péter: Boldogságkeresők
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Nyári visszapillantó
• Friderikusz Sándor: Csókolom, Szépenjól bácsi! Beszélgetés Pomezanski Györggyel a Felkínálom című tévéműsorról
VITA
• Kálmán András: Magyar kábel
• Nagypál Endre: Magyar kábel
• Varga Csaba: Ne féljünk a társadalmasítástól!

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy mukkot se!

Bori Erzsébet

 

Marcus Mittermeier mert annyit, mit férfi merhet: megcsinálta A taxisofőr home video-változatát. De ez még nem minden: a Mux egyszersmind aktualizált Don Quijote- és germanizált Superman-történet is, humorral, horrorral, szexszel, magas- és tömegkulturális idézetekkel aláaknázva.

Mux, az egykori filozófushallgató harcba indul a modern Szodoma és Gomorra ellen. Magányos hősként kezdi, piti gyorshajtókat, bliccelőket, grafittiseket és járdára piszkító kutyák gazdáit füleli le. Felírja a delikvensek személyi adatait, majd megbírságolja őket. Nem a haszonszerzés motiválja, hanem a világjobbító szándék, s a dolog természetéből adódóan nem telik bele sok idő, hogy magasabb szintre lépjen. Egy akkora nagyváros, mint Berlin, tele van mindenféle rendű és rangú garázdákkal, szabálysértőkkel, bűnösökkel és bűnözőkkel. Mux előbb csak egy asszisztenst fogad maga elé, Gerd, a vérbeli lúzer – archetípusát tekintve Sancho Panza – személyében, aki videóra veszi a terepmunkát és nyilvántartást készít a vétkesekről. A statisztikák elemzése után Mux elégedetten állapítja meg, hogy a nagy többség hajlik a jóra, s csak tíz százalék a megátalkodott visszaeső. Velük már nem bánik kesztyűs kézzel (a büntetőexpedíciók kendőzetlen, Dogma-hű bemutatása igencsak naturális képsorokban jelentkezik, minek fényében némiképp meglepő, hogy a film – több fényes elismerés mellett – a gyermekzsüri díját is elnyerte hazájában), csontok törnek, elszabadulnak a testváladékok és néhány akaratlan haláleset is bekövetkezik, mintegy a „favágás” melléktermékeként.

A sztori egy pontján a film irányt vesz a médiakritika felé, hősünket ugyanis felkapja a sajtó, de ez a szálat az alkotók elejtik. Ahogy a többit is. Mux hadjárata eszkalálódik (valahogy úgy, mint a Veled is megtörténhetben), már rég az abszurdban járunk, s egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendező nem találja a kiutat a filmből. Mintha nem tetszene neki az első befejezés, bedob egy új horgot: a két főszereplő kiszáll az országos méretűre duzzadt német feljelentő- hálózatból, és átteszi székhelyét Olaszországba. Az lenne ám a kihívás, megzabolázni a taljánokat! De ez már túl nagy falat egy amatőr igazságosztónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8251