KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pince

Kovács Bálint

Im Keller – osztrák, 2014. Rendezte: Ulrich Seidl. Írta: Veronika Franz és Ulrich Seidl. Kép: Martin Gschlacht. Gyártó: Coop99 / MMK Media / Ulrich Seidl Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 81 perc.

 

A pince című dokumentumfilm lehetne Ulrich Seidl magnum opusa, eddigi filmjeinek összegzése, hiszen az osztrák halálmadár egész pályája során az emberek metaforikus pincéiben kutakodott: megmutatta, mit akarunk titokban tartani, mit szégyellünk, mit rejtünk el normális esetben mások szeme elől. A metaforát most lefordította a valóság nyelvére, hogy kiderítse, mit csinálnak az emberek a házaik alagsorában.

A megközelítés és a formanyelv lényegében ugyanaz, ami Seidl minden filmjére – fikciósra és dokumentumra egyaránt – jellemző. A szenvtelenül hideg, gondosan komponált, mindig szimmetrikus állóképekkel tarkított, sokszor statikus kamerával felvett jelenetek a naturalizmussal, hiperrealizmussal akarnak hatni: a tabukat nem ismerő beállítások kényelmetlen fészkelődésre késztetnék azt a nézőt, aki nem makacs önismétlést lát bennük, hogy kizökkenjenek és kénytelenek legyenek a filmek által magukba nézni. A kamera kényelmesen elidőz a szubmisszív férfi heréjére erősített több kilós súlyokon, a szereteten, ami megcsillan a Hitler-festményről áradozó, privát náci emlékszobát fenntartó férfi szemében, vagy a szadista férfin, ahogyan a korosodó, nem épp Hollywood-kompatibilis testalkatú szub barátnője meztelen fenekét és széttett lábát pálcázza, később pedig a kamerával szembeállított férfi aprócska péniszén.

Csakhogy a máskor olyan tökéletesen kidolgozott hatásmechanizmus ezúttal megbicsaklik, és gyakorlatilag az egész film öncélúnak tűnik. Seidl ugyanis nem talál semmilyen vezérelvet, amely megindokolná, miért szerepelnek egyazon filmben a rasszista sportlövészek és a magányában műanyagbabát babusgató nő. Mintha a jelenetszelekciót csak az érdekességfaktor befolyásolta volna, és nem az, hogy kiderüljön általa, mi is a rendező filmmel átadni érdemes, egyéni közlendője, sajátos nézőpontja a világról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12608