KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az 57-es utas

Békés Pál

 

És megteremté a forgatókönyvíró a világ legtökéletesebb antiterrorista biztonsági irgumburgumját, ki a pofontól a ballisztikus rakétáig mindennek mestere és még személyes indíttatása is van, mivel hitvese gonosz rablók elleni tűzharcnak esett áldozatul. És látó, hogy jó. De megnyugvást nem talála. És mondó a forgatókönyvíró: nem jó az antiterrorista irgumburgumnak egyedül lenni, szerzek néki társat, hozzá illőt. És alkotó a forgatókönyvíró a világ legelvetemültebb terrorista szadobunkóját, ki nem csupán elmebeteg, hanem a világ elveszejtésére is tör és még személyes indíttatása is van, mivelhogy éppen halálra ítélték. És lótó, hogy jó. És vevé a forgatókönyvíró az irgumburgumot meg a szadobunkót és helyezteté őket egyazon repülőjárat fedélzetére, hogy pajkoskodnának egymással másfél órán át.

És nem hagyta őket el, segedelmükre sietett mindenféle módon. Ötölt nekik ezernyi furfangot, hogy bírják szusszal az élvet, és alkotott nekik kényszerleszállást meg kényszerfölszállást, és elvitte őket a vidámparkba, hogy játszanának óriáskerékbetörést, lődd-le-a-kecskét, és körhintaratatát, és teremtett nekik túszcserét, cseretúszt, túszmészárlást meg mészártúszlást és szórta két kézzel a golyót, a gránátot, a ketchupot, hogy az irgumburgum meg a szadobunkó kedvüket leljék egymásban, mi meg őbennük. És látó, hogy jó. És a forgatókönyvíró nem hagyta magát befolyásolni rút előítéletektől, teremtette az irgumburgumot feketének és a szadobunkót fehérnek, az FBI-t meg vegyesnek, hogy egyensúly legyen. És a forgatókönyvíró nem hagyta befolyásolni magát azoknak várakozásától sem, akik váratlanra vártak. Csak az elkapatott szadobunkó lepődött meg, hogy a 90. percben 5000 méter magasból zuhanni kezdett a Föld felé s amidőn megcsalatottságának tudata úrrá lett rajta, azt gondolta: Forgatókönyvíró, forgatókönyvíró, miért hagytál el engem? Mondani azonban csupán ennyit mondott: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! És ekkor a forgatókönyvíró végignézett művén, és látó, hogy minden, amit teremtett vala, imé, tökéletes; most már eljár magától, véle törődnie soha többé nem kell. De jó neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1334