KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cservonyec

Zalán Vince

Ma is értelem-nyitogatóan üde Altorjai Gábor 1982-ben forgatott filmje, a Cservonyec, amely egy Hamburg kikötőjében veszteglő szovjet hajó szökött matrózának kalandjait meséli el. Frissessége a fogalmazásmód „csinált” amatőrizmusából fakad: a beállítások szemszögének eltúlzott didaktikusságából, a szedett-vedett anyagú díszletek álságos pompájából, a blaszfémikus szongokból és az amatőr színészsztárok álpátoszos blazírtságából. E (nálunk is) ritka hangvételt Altorjai iróniája köti össze az értelemmel: a kibogozhatatlanul összekuszálódott mindennapok, az óramű pontossággal működő állam vagy épp a parancsuralom által kikényszerített öntudatos hazafiság görbe tükrében az egyén életének ellehetetlenülését fedezhetjük föl. A konzum-kultúra csodái és a biztonsági szervek gépei-emberei, a fegyverkereskedők és a menekültek, a lelépett matróz nyomába szegődött hajóskapitány és segítőtársai ebben a kívülállást (is) hangsúlyozandó, stílussá emelt „amatőr” kameravilágban egyaránt a kor eblematikus, kegyetlenül nevetséges, ugyanakkor eltüntethetetlennek tetszően valóságos rekvizitumaivá válnak. Annak a kornak, amely minden módon vigyáz a zsebeiben arany rubeleket, cservonyeceket rejtegető, szökött matrózra, aki jószerivel nem akar mást, csak hogy testvérével találkozhasson. Ám be kell látnia, hogy cselekedetei, ha más módon is, de éppoly korlátozottak, mint előző, hajós életében. Vissza is ballag szépen a hajóra, kegyetlen fintoraként a filmnek, még egyszer nyomatékosítva a Cservonyec által sugallt kérdést: vajon hol találnak hazára azok, akik napjainkban sem a kapitalizmusban, sem a szocializmusban nem lelik otthonukat?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5430