KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puska és bilincs

Gáti Péter

 

A második világháború még sokáig kiapadhatatlan élményforrása lesz a műalkotásoknak. A nagy történelmi tablók helyett azonban az alkotói érdeklődés egyre inkább az egyes emberek által végigélt iszonyat árnyaltabb ábrázolása felé fordult. A háborús filmek esetében a nézőben megteremthető érzelmi azonosulás viszont nem mentheti fel a rendezőt a filmkészítés alapvető szabályainak betartása alól.

Lehet-e unalmas a háború? Ez a szokatlan kérdés mindenképpen helyén való e grúz film kapcsán. Egy hátországi falu megmaradt lakói – lehetőségeikhez mérten – maguk is részt vesznek a németek elleni harcban. A történet hőse, az öregember elesett fiáért is öli a betolakodókat. Hegyi kunyhójába befogad egy frontkatonát, aki később gyanút kelt azzal, hogy nem lő a németekre. Az öreg megbilincseli az árulót, de a hegyekből meginduló lavina őt is fogollyá teszi. A fiúról kiderül, hogy német felderítő, és hogy erről a vidékről került Németországba. A végül a kunyhót is maga alá temető hóförgeteg közös sírja lesz a közben halálos sebet kapott öregnek és a már-már megtérő árulónak.

A film legnagyobb hibája erőszakolt jelképisége. Az öregember balladai homályosságú figurája épp olyan sematikus, mint az anyanyelv szerinti hazáját megtagadó katonáé. A film első része – a felderítő megérkezéséig – legalább atmoszférateremtő képeivel tűnik ki. Motivált jellemek azonban nincsenek a filmben, a pátosszal telített hazaszeretet túlságosan is absztrakt fogalom ahhoz, hogy a cselekményív kizárólagos mozgatórugója lehessen. A fiú – dramaturgiailag – már megbilincselése előtt is „mozgásképtelen”. Belső monológgal ábrázolt lelki konfliktusa teljesen hiteltelen epizód. A konfliktushelyzet zavaróan művi úton jön létre, amikor a lavina elzárja a szereplőket a külvilágtól. A megoldás pedig elsősorban erőltetett szimbolikussága miatt olyan, mint egy tézisdrámában.

„Emlékezni kell” – hangzik el többször is a filmvásznon. Ám az emlékezés mikéntje hozza (hozhatja) létre a műalkotást – tehetjük hozzá azonnal. Ez utóbbival maradt adósunk ez a grúz film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7406