KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/november
• Mikola Gyöngyi: Akik sosem győztek Fábri Zoltán
• Illés György: Vádló a védőről Fábri Zoltán
• Jancsó Miklós: A Rio de la Plata mentén Fábri Zoltán
MAGYAR FILM
• Kornis Mihály: Bűvös Enyedi Bűvös vadász
• Bakács Tibor Settenkedő: Szerelmes fejvadász Bűvös vadász
• Zsugán István: Mentőöv: a videó Beszélgetés Szomjas Györggyel
MÉDIA
• György Péter: Van Gogh, a segéderő Reklámvilág
• Kozma György: Túlfogyasztás Búcsú a reklámoktól
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Velencei biciklisták Jegyzetek az 51. Biennáléról
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Ki emlékszik még a brillantinra? A TNT filmmúzeuma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: A fej problémája Amatőr
• Ardai Zoltán: Ázó tájon Puszta formalitás
LÁTTUK MÉG
• Bíró Péter: Forrest Gump
• Nagy Gergely: A mi házunk
• Nánay Bence: Pancserock
• Takács Ferenc: Szabadesés
• Mockler János: Az arc nélküli ember
• Tamás Amaryllis: A Philadelphia-kísérlet folytatódik
• Hungler Tímea: Sorsjegyesek
• Sneé Péter: Jack, a villám
• Schubert Gusztáv: A pokol angyala

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arc

Takács Ferenc

Futószalagmunka, tulajdonképpen B-movie, amelyet a felvevőpiac torkossága emelt be a nemzetközi forgalmazás kínálatába. Az alapötletet és a történetet a horror, a science fiction és a fantasy filmes konvenciótárából kölcsönözték az alkotók: a főhős, egy titokzatos égi energiákkal feltöltött gyermek (vajúdó édesanyját villám sújtotta halálra) titkon, a világtól elzártan nő fel mutáns zsenivé, de kamaszként kénytelen kilépni a normális emberi világba. Innentől kezdve hol a Caspar Hauser-legendát, hol az Elefántember-mesét idézi a film, gondosan sorra veszi az ilyen történeteknél kézenfekvő kegyes közhelyeket a másságról és a toleranciáról, illetve arról, hogy mennyire nem szép a vak és intoleráns agresszió, amellyel az átlag fogadja a kivételest.

Végül Púder (szőrtelen albínó, ezért hívják így) itthagyja a buta és gonosz emberiséget, átalakul tiszta energiává és mennybe megy. Amit hátrahagy, a kisvárosi Amerika, a legvidékibb vidék: ennek a világnak az ábrázolása egyébként a film egyetlen erénye és érdekessége, pontos tárgyi és emberi leltár, színészileg és képileg hatásos környezetrajz az amerikai Piripócsról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=320