KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csendestárs

Hegedűs Tibor

Ez az angol – Kanadában forgatott – Csendestárs nem „kegyetlen krimi”, csak kegyetlenkedő. A számszerűleg nem sok, de annál ízléstelenebb szadista jelenetek kizárólag arra szolgálnak, hogy az el-ellankadó forgatókönyv üresjáratait kitöltsék, s Daryl Duke rendező tehetetlenségét leplezzék. (Levágott női fej kihalászása egy akváriumból stb.) Minden igyekezet meddő marad, a film lehangolóan primitív, jóllehet három ismert – színésznek sem akármilyen – sztár közreműködésével próbálták fölpumpálni. Egy gyöngébb Bergman-filmben (Érintés) – és egy középszerűen elkészített Chandler-krimiben (A hosszú búcsú) – már megismert Elliott Gould, továbbá Christopher Plummer és Susannah York igyekszik menteni, ami menthető, láthatóan jobb meggyőződésük ellenére; de játékukhoz hiányzik a szükséges bázis, amiről elrugaszkodhatnának. Még Gould a legszerencsésebb, mert banktisztviselőjének figurája legalább „fejlődik” – igaz, immorális irányban. A film azért is viszolyogtat némileg, mert bár nincs becsületes, „pozitív” hőse, mégis azt a látszatot akarja kelteni, hogy van, s mennybe meneszti a rablótól rabló hivatalnokot.

Avatott mester egyébként megfelelően modellálhatta volna a többféleképpen gyúrható alapsztorit. Hitchcock alkalmasint könnyedén groteszk, elegáns mulatságot kerekítene a hivatásos rablógyilkos és a tőle sápot húzó ravaszdi tisztviselő személyes párharcából, s vagy csúfolódó fintort vágott volna hozzá, vagy levonta volna (kajánul) a cinikus tanulságot cinizmusunkról. De Hitchcock meghalt, élő utódja nincs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7840