|
|
|
Láttuk mégA csendestársHegedűs Tibor
Ez az angol – Kanadában forgatott – Csendestárs nem „kegyetlen krimi”, csak kegyetlenkedő. A számszerűleg nem sok, de annál ízléstelenebb szadista jelenetek kizárólag arra szolgálnak, hogy az el-ellankadó forgatókönyv üresjáratait kitöltsék, s Daryl Duke rendező tehetetlenségét leplezzék. (Levágott női fej kihalászása egy akváriumból stb.) Minden igyekezet meddő marad, a film lehangolóan primitív, jóllehet három ismert – színésznek sem akármilyen – sztár közreműködésével próbálták fölpumpálni. Egy gyöngébb Bergman-filmben (Érintés) – és egy középszerűen elkészített Chandler-krimiben (A hosszú búcsú) – már megismert Elliott Gould, továbbá Christopher Plummer és Susannah York igyekszik menteni, ami menthető, láthatóan jobb meggyőződésük ellenére; de játékukhoz hiányzik a szükséges bázis, amiről elrugaszkodhatnának. Még Gould a legszerencsésebb, mert banktisztviselőjének figurája legalább „fejlődik” – igaz, immorális irányban. A film azért is viszolyogtat némileg, mert bár nincs becsületes, „pozitív” hőse, mégis azt a látszatot akarja kelteni, hogy van, s mennybe meneszti a rablótól rabló hivatalnokot.
Avatott mester egyébként megfelelően modellálhatta volna a többféleképpen gyúrható alapsztorit. Hitchcock alkalmasint könnyedén groteszk, elegáns mulatságot kerekítene a hivatásos rablógyilkos és a tőle sápot húzó ravaszdi tisztviselő személyes párharcából, s vagy csúfolódó fintort vágott volna hozzá, vagy levonta volna (kajánul) a cinikus tanulságot cinizmusunkról. De Hitchcock meghalt, élő utódja nincs.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1332 átlag: 5.63 |
 |
|
|
|
