KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Grunwalsky Ferenc: Senki sem dadog Fiatal filmesek
• Varga Balázs: A másik ország Fiatal filmesek
• Vasák Benedek Balázs: Egy a sok közül A Balázs Béla Stúdió filmjei
• Müllner Dóra: Megfelelő emberek Beszélgetés a Közgáz Vizuális Brigáddal
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Súlytalanság Berlin
• N. N.: Az 50. berlini filmfesztivál díjai
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Testgubó és szuperegó Szimulált világ
• Janisch Attila: Virtuális koporsó – digitális lélek Cyberológiai horror

• Bori Erzsébet: Fenevadak a golftanfolyamon Highstmith-horror
• N. N.: Patricia Higsmith (1921–1995)
• Bikácsy Gergely: A legokosabb gyilkos Hitchcock nyomában
• Ardai Zoltán: Texas, az éjszaka csodái Véresen egyszerű
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Robotok, idióták, szilikon-angyalok Chris Cunningham videóklipjei
FESZTIVÁL
• Báron György: Mozifieszta Mar del Plata

• Zalán Vince: A vidéki film Filmnapló
KÖNYV
• Harmat György: Művészet és ipar születik Kömlődi Ferenc: Az amerikai némafilm
KRITIKA
• Székely Gabriella: Nagyjuli Kisvilma – Az utolsó napló
• Hirsch Tibor: Egy világ, nyolc és fél rubrika 8 és ½ nő
• Varró Attila: Vörös kereszt Holtak útja
• Györffy Miklós: Az eltűnő öröm nyomában Buena Vista Social Club
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Ember a Holdon
• Békés Pál: Magnolia
• Pápai Zsolt: Lány a hídon
• Gervai András: Pola X
• Köves Gábor: Egy kapcsolat vége
• Mátyás Péter: Halálsoron
• Turcsányi Sándor: A fiúk nem sínak
• Hungler Tímea: Észvesztő
• Elek Kálmán: Hó hull a cédrusra
• Kovács Marcell: Alkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Pedofíling

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Monty Python Repülő Cirkusza

Angol dada

Takács Ferenc

A Monty-szöveg már itt van, a kép is jöhetne utána.

 

Amikor vagy huszonöt évvel ezelőtt először láttam Londonban a Repülő cirkusz néhány epizódját – és ez már akkor is nosztalgikus repríz volt, hiszen a tévésorozatot és az egész Monty Python-heccet a hatvanas évek szülték –, nem gondoltam volna, hogy ebből egyszer Magyarországon is lesz valami. Ez a csodálatosan iránytalan marháskodás és elvszerűen agyalágyult semmitmondás ugyanis elsősorban nyelvi természetű ügy volt, az angolok hétköznapi érintkezésének, jól formált és általában olajozottan működő nyelvi szertartásformáinak – és ezek média-beli közhelyes megjelenítési formáinak – lidércesen pontos felidézésén alapult. Egyben mindezeknek a szétpukkasztása volt az egymásba omló poénok, a képből ki-be tolató, egymást össze-vissza keresztező jelenet-elemek és cselekményszálak populár-dadaista karneválja révén. Ráadásul ennek a viccorgiának volt valami megjátszottan gyermeteg camp jellege is: a csapat – Karinthyval ellentétben – a humorban is ismert tréfát, nem volt olyan rossz nyelvi poén, amely ne lett volna elég jó nekik.

De aztán a későbbi nagyfilmekkel, elsősorban a Gyalog-galopp-pal, majd a többivel a Monty Python-humor valahogy beszivárgott hozzánk, újabb időkben pedig a Holló Színház tett kísérletet, s voltaképp sikerrel, részben az eredeti anyag, részben az általánosabb értelemben vett montypythonizmus meghonosítására. Így lassan rászoktunk, sőt rákaptunk a dologra.

Most Szentgyörgyi József, aki fordításszövegeiben már sokszor bizonyságot adott nyelvi erejéről és hajlékony humoráról, lefordította az eredeti első sorozat epizódjainak a szövegkönyvét vagy – mondjuk így – „irodalmi forgatókönyvét”. Kitűnő munkát végzett: az anyag – az elkerülhetetlen veszteségi hányadot leszámítva – átjött, él és hat magyarul. Ami egyszerűbben fogalmazva így hangzik: lehet rajta nevetni sokat. Jó harmincegynéhány év után a Monty Python végre igazán megérkezett hozzánk, s ahogy a könyvet lapozgatom, az az érzésem, hogy marad is egy darabig.

 

Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin: Monty Python repülő cirkusza * Se hang, se kép. Első kötet. Szentgyörgyi József fordítása. Budapest: Cartaphilus Kiadó, 2000.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3275