KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kamaszkor

Lajta Gábor

 

Aki filmünk hőséhez hasonlóan, nem sokkal 18 éves kora (és az egyetemi felvételi) előtt otthagyja a gimnáziumot (jó családi körülményei ellenére), annak nyilván nyomós oka van erre. Családot akar alapítani, lakást szerezni, esetleg kitörni az elviselhetetlen otthoni környezetből. A Kamaszkor főszereplőjét, Kraszint viszont nem értem. Dédelgetett fiúnak látszik ugyan, de erre csak egy röpke párbeszéd utal az édesanyjával. Az otthont pedig nem is ábrázolja a film. A fiút a pénz nem érdekli, nősülni sem akar. Akkor talán az a kiábrándult felismerés vezeti, hogy „nektek nem tanulok”? Kraszinnál szó sincs ilyenről. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, aki hajóskapitány szeretne lenni. Iskolatáskáját a szemétládába dobja, és nekivág az életnek. Vándorlását a lélekszilárdító fordulatok, jellemek úgy szegélyezik, akár az útjelző táblák.

A Kamaszkor realisztikus külszínt mutat. De mihelyt egy hitelesebb arc, helyzet kiélesedik, rögtön lerontja, átlátszóvá teszi a filmírói manipuláció.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6680