|
|
|
MoziTulipánlázVarró Attila
Tulip Fever – amerikai-brit,
2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard.
Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane
DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó:
Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.
Alig fél évvel Park
Chan-wook finomművű Szolgálólánya
után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi
négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával,
hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem
éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas
irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett
az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert
váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az
összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.
Az egzotikus vidékek és
témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta
el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb
indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami
tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes
párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a
művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A
gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően
Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva
tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot
meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól
– köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett
kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel
beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások)
immár igen csak távol került a Rosencrantz
és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi
világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené
és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós
képeslap-reprodukciót fényképez belőle.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 8 |
 |
|
|
|
