KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A giallo kezdetei

Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött

Periszkóp a nappaliban

Nagy V. Gergő

Giuliano Petrelli egyetlen rendezése az olasz zsánerfilm hőskorának egyik kiemelkedően vérlázító darabja.

„A szalonban óhajtasz kávézni vagy egyenesen a hálószobába megyünk?” – kérdezi Karin zordan étkező férjét a Suttogások és sikolyokban, és ennek az űrhideg vacsorának a hangulatát idézi föl a Szemek a fal mögött főcím utáni jelenete. A gazdagon rakott asztal mellett úri házaspár költi az ételt, az asszony merev arcáról távolról virít az undor, a háttérben pedig a nehéz falióra komor hangja kattog – majd némi illedelmes beszélgetés után Fernando Rey hirtelen ellöki magát az asztaltól, és a derült égből előtűnő tolószékével egy periszkóphoz tekeri magát. Merthogy az írói válságban senyvedő (és egyéb téren is meglehetősen impotens) férfi speciális módszerrel keres a munkájához inspirációt: az albérlőt kukkolja egy különös szerkezettel, és amikor a fickó meztelenre vetkőzik, a feleségét is a látcsövéhez hívja – majd nagyot sóhajtva a szoknyája alá nyúl.

Nem ez volt a kiváló Fernando Rey legnagyobb szerepe – de tipikusnak bizonyosan mondható: ebben minden határon felül romlott moziban szintén az elfajzott nagypolgárság megtestesítője. A sikertelen színészi karrier után pályát váltó Giuliano Petrelli egyetlen rendezése Buñuel vonatkozó műveihez hasonlóan – s a középpontban álló kényszerkapcsolat által kivált a Viridianát és a Tristanát megidézve – a makulátlan homlokzat mögötti szennyesre tekint rá, az arisztokratikus gesztusok és a bölcseskedő mondatok mélyén húzódó, altesti motívumokat mutatja meg. Míg az elegáns kúriában jólnevelten táplálkozó páros és pedofil szolgájuk beteges szórakozási formáknak hódolnak, addig a jóléti fiatalok stílusosan üres életét élő albérlő saját nemiségét és agresszív gerjedelmeinek okait kutatja – hol Lacan köteteit, hol szexlapokat búvárol, hol pedig melegbárokban ténfereg. Petrelli ilyenformán egyszerre tudósít a kiüresedett nagypolgári életformáról és a szexuális forradalom utáni zavarodottságról – de főként hajmeresztő (vagy épp kirobbanóan röhejes) helyzetekbe sodorja a kivétel nélkül pervertált vágyak fűtötte, elrajzolt figurákat: amikor például a lakó egy fekete férfival jár bizarr násztáncot az albérleti nappaliban, a kukkolók és a néző lélegzete egyaránt elakad.

A szemtanúság témája és a szokatlan szexuális viszonyok, a fináléban összeálló trauma-történet és a dekoratív felszín mögötti romlottság – mindez a gialló bűnfilmes ciklusához köti a Szemek a fal mögöttet, de bőrszerkós sorozatgyilkos és valódi nyomozás hiányában aligha lehet annak nevezni. Petrellit utóbbiak helyett elsősorban a – giallótól szintén nem idegen – szkopofília természetrajza foglalkoztatja, és ennek feltérképezéséhez az olasz földön különösen nagyra tartott Hitchcockhoz fordult. Ami Mario Bava Hentesbárdjának a Psycho, az a Szemek a fal mögött számára a Hátsó ablak: Petrelli műve Hitchcock klasszikusát groteszk közelítésben gondolja újra. A Szemek a fal mögött szintén a beavatkozás veszélyeiről és a kívüllét drámájáról mesél, ám beteges csavarral toldja meg a voyeur vizsgálatát: Fernando Rey kukkolója nem csak a lakót figyeli, de az önkínzás vágyától vezérelve szerelmét igyekszik a kamera elé és az albérlő karjaiba űzni. A tragikus vétsége miatt bűnhődni igyekvő férfi melodrámája a finálé gonosz csattanójával teljesedik be – ami nem csupán a „feleséghez” fűződő viszonyt, de a háttérben nagy kedvvel disznólkodó háziszolga (az Üvegbabák rövid éjszakája és a Ki látta őt meghalni? című giallókban hasonlóan elaljasult figurákat alakító José Quaglio) szerepét is új fénybe állítja.

Amiként a klasszikus giallók a szubjektív kamera révén rendre a gyilkos szemszögébe helyezik a nézőiket, úgy Petrelli filmjének jelentős részében szintén egy morálisan elvetemült szereplővel vagyunk kénytelenek azonosulni – hiszen számos jelenet a perverz kukkoló periszkópja által tárul a szemünk elé. Ha a Hátsó ablak tolókocsis hőse a klasszikus filmek befogadói helyzetét modellezi, akkor a Szemek a fal mögött leginkább az exploitation-mozik nézőire reflektál: Fernando Rey egyre csak azt állítja, hogy az albérlő tetteinek rugóira kíváncsi, de valójában inkább a szexuális akcióiban lel (mazochista) örömet. A Szemek a fal mögött-et is lehet úgy nézni, hogy az ember a rejtett jelentések és motivációk után kutat – de azért legyünk őszinték: Petrelli fergetegesen perverz mozija elsősorban bizarr attrakciói révén vonzza a tekintetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/09 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11534