FesztiválBerlinFesztiválon kívülKőniger Miklós
Berlin nemcsak februáronként – minden időben a filmtörténet, a mozikultusz városa.
1.
Ebben az évben lenne a svéd származású díva, a búgóhangú, korát megbabonázó énekesnő, a titkárnőből avanzsált UFA-sztár, Zarah Leander 90 éves (1907–1981). Ebből az alkalomból Schöneberg kerületében állandó múzeum nyílt, egy rajongó szakértő, egy szerelmetes filmbarát, Paul Seiler jóvoltából.
A háromszobás lakásban több mint tízezer bekeretezett címlap, kivágott újságcikkek, beszámolók, film- és színházi műsorfüzetek, 200 német és 250 svéd hanglemezfelvétel, rádió- és televíziós interjúk, valamennyi film- és televíziós alakításának képanyaga.
Paul Seilernek, ugyancsak az évforduló tiszteletére, a napokban jelent meg immár negyedik változatban (!) új Zarah Leander-monográfiája. A 240 oldalas – 110 film-, színpadi és civil fotóval, plakátokkal bőven illusztrált – könyvnek érdekes magyar vonatkozásai vannak. 1936-ban forgatott, Premiere című első német nyelvű filmjének rendezője Bolváry Géza, s a film slágereit Buday Dénes és Fényes Szabolcs szerezte. A Cziffra Géza ötletéből „elővarázsolt” Csajkovszkij-filmben, 1939-ben, nem kisebb vetélytársra talált, mint Rökk Marika. Eljátssza Herczeg Ferenc Kék rókája megfilmesített változatának főszerepét is, 1938-ban, majd a második világháborút követő szilenciuma után az első producer, aki Németországba hívja: a magyar Trebitsch Gyula...
2.
Miközben az újságok kulturális rovatában természetesen a fesztivál állt a középpontban, naponta jelentek meg új és újabb híresztelések, álhírek, tiltakozások és ellentiltakozások, televíziós memorandumok (!) egy utca elnevezése miatt. Öt évvel ezelőtt hunyt el a német filmgyártás egyetlen világsikert arató színművésznője, Marlene Dietrich. A német törvények értelmében az elhalálozás után öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szenátus megszavazhassa a felterjesztett névjavaslatot. Szinte valamennyi párt egyértelműen letette voksát, hogy az egykoron „vörösnek” titulált munkásnegyedben, Schönebergben, ahol Marlene Dietrich született, utcát, teret vagy parkot nevezzenek el. Az utca, ahol Dietrich született, ma Julius Leber nevét viseli, a ház falán emléktábla áll. A szociáldemokrata Leber koncentrációs táborban végezte életét, tehát szó sem lehet a névváltoztatásról. Az a félreeső utca, amelyet a szenátorok találtak helyette, nem reprezentatív, egyszerűen blamázs. Az új lehetőség a Pappe utca. Ám a lakosok, az üzletek, munkahelyek tulajdonosai tiltakoznak a névváltoztatásból eredő költségek miatt... Egy televíziós riportfilmben egy idős úr odavetett fél mondata: „Maradt volna Amerikában...”
A Fridenaui temetőben, ahol Marlenét utolsó kívánsága szerint édesanyja mellé temették, sírját naponta lepik el friss virággal tisztelői.
3.
Az egykori Nyugat-Berlin belvárosában található az a filmantikvárium, amelyben elképesztően gazdag anyagot találhat a gyűjtő. A húszas évektől napjainkig filmplakátok, százszámra a finoman megbarnult színészképeslapok, autogrammal és nélküle, eredeti műsorfüzetek évjáratonként, filmkamerák, világítótestek... Egy dokumentumfilmhez anyagot, képeslapot keresek, amikor a tulajdonos megtudja, hogy magyar vagyok, nemcsak hogy szívesen eligazít, hanem sorolja, hogy kik, mikor, melyik filmben forgattak magyarok. Majd egy albumot nyújt felém:
– E körül keresgél?!
Megbabonázva fedezem fel Bulla Elmát – Gustav Fröhlich oldalán –, Beregi Oszkárt, Ernst Verebest, Paul Martint, Lia de Puttyt, Eta von Hajdút, Maria Tasnádyt, Berki Lilit, Fedák Sárit, Páger Antalt, Muráti Lilit...
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1175 átlag: 5.51 |
 |
|
