KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/szeptember
FRANKENSTEIN VISSZATÉR
• Sepsi László: A legenda húsa Mary Shelley Frankensteinje
• Varró Attila: A tökéletlen trükk James Whale rémfilmjei
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Barkóczi Janka: A Frankenstein-együttható Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Báron György: Szörnyek évadja Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv
NOLAN&NATALI
• Géczi Zoltán: A könyörtelenség színháza Új raj: Vincenzo Natali
• Schreiber András: Felhő a feje fölött Christopher Nolan
MAGYAR MŰHELY
• Deme Tamás: A szelíd lázadók Dárday István és Szalai Györgyi
• Dárday István: Hogyan kezdett új életet Préri János?
• Szalai Györgyi: Hogyan kezdett új életet Préri János?
KORDA ZOLTÁN
• Takács Ferenc: Az örök második Korda Zoltán
• Kriston László: A szerencse fiai? Beszélgetés David Kordával
FILMISKOLA: A MOZGÓKÉP
• Gelencsér Gábor: Kompozíciók sodrás(á)ban Az el-rendezés művészete
• Varró Attila: A négy mesterlövész Filmkép a tévében
• Margitházi Beja: Térzavarból képerő Fahrt és zoom
FRANCIA KÉPREGÉNYFILM
• Bayer Antal: Édes Adél Luc Besson: Adèle és a múmiák rejtélye
• Nagy Krisztián: A Goscinny-örökség Új francia képregényfilmek
• Barkóczi Janka: Iráni hímzések Marjane Satrapi: Asszonybeszéd
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Tarts Keletnek! Wiesbaden
KÖNYV
• Baski Sándor: Könnyed horrortánc Stephen King: Danse Macabre
SPORTMOZI
• Ardai Zoltán: Padlón mindannyian A bokszmúlt képei
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Szelíd motorok Groó Diana: Vespa
• Kolozsi László: Üdvözlégy Baarìa
MOZI
• Schreiber András: Mamut
• Barkóczi Janka: Örökifjak
• Varga Zoltán: Mary and Max
• Forgács Nóra Kinga: Kövéren szép az élet
• Schubert Gusztáv: Turné
• Gyenge Zsolt: Mese a szerelemről
• Varró Attila: Babylon AD
• Sepsi László: Varázslótanonc
• Baski Sándor: Salt ügynök
• Parádi Orsolya: Bogyó és Babóca
DVD
• Pápai Zsolt: Újraszámlálás
• Varga Zoltán: Földrengések zongorahangolója
• Sepsi László: Dante: Pokol
• Alföldi Nóra: Lódító hódító

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mese a szerelemről

Gyenge Zsolt

 

Mademoiselle Chambon­ – francia, 2009. Rendezte: Stéphane Brizé. Írta: Stéphane Brizé, Florence Vignon. Kép: Antoine Héberlé. Zene: Ange Ghinozzi. Szereplők: Vincent Lindon (Jean), Sandrine Kiberlain (Véronique), Aure Atika (Anne-Marie), Arthur Le Houérou (Jérémy). Gyártó: TS Productions / Canal+. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 101 perc.

 

Michel Gondry tavalyi dokuja egyik nagynénjéről szól, aki a francia oktatási rendszer sajátosságai miatt egész életét utazó tanítónőként töltötte: helyettesítőként egy-két év után állandóan továbbállt, beutazva az egész országot. Ebből az életformából kapunk ízelítőt Stéphane Brizé legújabb mozijában, amelynek középpontjában egy derék, házasságban élő kőműves és fiának kissé csúnyácska (helyettesítő) tanítónőjével folytatott románca áll.

A film legjobb jelenetében (a legelsőben) egy pikniken a kőműves és felesége közösen igyekszik megoldani gyerekük bonyolult grammatikai kifejezésekkel megfogalmazott, életidegen nyelvtanfeladatát. A tudományoskodó oktatás kritikájaként is felfogható jelenet valójában a később kibontakozó szerelmi történet két pólusa közül igyekszik az egyiket kibontani: ez az egyszerű, nehézkesen fogalmazó, de jóravaló kőműves találkozik majd a könyvek és klasszikus zenei CD-k közt élő értelmiségi nővel. A férfit nem a tanárnő szépsége vagy érzékisége nyűgözi le – a Chambon kisasszonyt középszerűen alakító Sandrine Kiberlainből mindkettő végletesen hiányzik – hanem az a kifinomultság, légiesség, ami a szerző szerint egy szellemi munkával foglalkozóból alapvetően árad, ha azt egy munkás nézi.

Stéphane Brizé – ha több muzikalitás szorul bele – sanzonénekes lehetett volna, hiszen filmjeiből egyértelmű, hogy a világot és az emberi kapcsolatokat a francia slágerek paneljein keresztül látja. A sanzonok ugyanis abban különböznek a popzenében megszokott zeneszámoktól, hogy valójában narratív monológok, amelyekben az énekes elmeséli fájdalommal és beteljesületlen vágyakozással teli (szerelmi) sztoriját. A Mese a szerelemről pont olyan, mint egy hosszúra sikerült sanzon: érzelmesen búgva, klisékbe burkolva mondja el egy nagy lelki felindulással járó, de lehetetlen szerelem történetét, amelynek fordulópontjait drámaira hangolt határhelyzetekbe sűríti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10385