KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/március
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Baptiste
FESZTIVÁL
• Fekete Ibolya: Szarajevó, az erdő Halálrutin
• Simó György: Szarajevó, előjel Budapesti beszélgetés Ademir Kenovićtyal
MAGYAR FILM
• Sneé Péter: Egyedül nem megy Beszélgetés Sándor Pállal
• Sneé Péter: Hasonló cipőben Beszélgetés független producerekkel
• Bársony Éva: Füstbe ment tervek Beszélgetés András Ferenccel

• Trosin Alekszandr: Orosz ragtime Moszkvai mozikban
• Kántor Péter: A margón Felhő-Mennyország
• Csala Károly: Egy bohóc mennyországa Beszélgetés Nyikolaj Dosztallal
• Molnár Gál Péter: Távol Pétervártól A Belov-család
• Kövesdy Gábor: Megsértettem Oroszországot Budapesti Beszélgetés Viktor Koszakovszkijjal
• Turcsányi Sándor: Szolgaszemmel A francia kalandfilmekről
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Mindenki más Repklip
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Vézna filozófus Manchesterből Mezítelenül
• Schubert Gusztáv: A Büchner-puzzle Woyzeck
• Hegyi Gyula: Jó éjt, nagy generáció! Jó éjt, királyfi!
• Lukácsy Sándor: A sekély film avagy mit nem mondott Marx? Halál a sekély vízben
• Harmat György: Állami ugatás Kutyabaj...
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Philadelphia
• Mockler János: Kísértetház
• Báron György: Carlito útja
• Reményi József Tamás: A három testőr
• Sárközi Dezső: Mennyei Örömök Klubja
• Kovács András Bálint: Tabuk nélkül – egy férfi és két nő
• Schubert Gusztáv: Jófiú
• Sneé Péter: Sátánfajzat – Warlock 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Baptiste

Molnár Gál Péter

Jean-Louis Barrault 1910. szeptember 8-án született. A vésinet-i patikus fia sorra próbált megannyi mesterséget, mielőtt beiratkozott volna Charles Dullin színiiskolájába. Dullin rányitotta növendéke szemét: nem csak európai színház Van a világon. Etienne Decroux megismerteti Barrault-t saját testével, tudatosítja benne: a színész a dikció mellett taglejtéseivel is beszél.

Huszonnegyedik születésnapján lép először színpadra. Az Etellier Ben Johnson-előadásában szolga. Napi 15 frankot keres. Éjszakánként Volpone V. felvonásbeli ágyában alszik, amiben a vén farkas haldoklott a nézők előtt. Átköltözik a Grands-Augustins utcában egy háromszobás lakásba (a következő bérlő itt festi majd a Guernicát). Iskolatársai: Antonin Artaud és a litván Iuozasz Miltinisz, aki majd Panevezsiszben csodaszínházak csinál, Sztanyiszlavszkijjal keresztezve a japáni színjátszást.

Barrault színházi ember. Filmszínészként is. Színészetét halhatatlanná a híre 19. századi némajátékos – Debureau – portréja teszi A szerelmek városában (1944). Színház a filmben. Aprólékos színháztörténeti adalékok költészetté emelése. Korábban Berliozként (Fantasztikus szimfónia, 1942), széles teátrális gesztusokkal vezényli a hadseregnyi zenekarának élén álló tíz másik karmestert. Színházian filmvígjátéki szerepében (Carné: Furcsa dráma, 1937) mint komikus gyilkos. Asztráltestű, idegességtől rebbenő virágfiú Viviane Romance oldalán (A szent és az utcalány, 1937).

A gesztusok virtuóza a Comédie-ben Claudel Selyemcipőjét viszi sikerre rendezőként. A Felszabadulást kővetően önállósítja magát feleségével, Madelaine Renaud-val: a Marigny Színházban a Gide-fordította Hamlet kirobbanó fogadtatású. A halott dán herceg karja úgy lóg le a négy százados-emelte saraglyáról, mint törött liliomszál. Kasszamegtöltővé teszi Csehovot, Kafka dramatizált regényét (A per). A Renaud Barrault társulatnál otthonra talál a francia irodalom, a színház valamennyi megújítója. 1959-ben beköltöznek az Odéonba. Becket, Ionesco, az ellenszínháziak szálláscsinálójává lesz, jóllehet az Ó, azok a szép napok! (1963. október 21.) premierjén Willyként száraz statisztája feleségének. Másnap Offenbach Párizsi életcímű operettjének kánkánt táncoló mexikói vendége. 1968-ban minisztere kirakja szűrét a színházból. Genet megértője fölfedezi Flaubert sosem játszott drámáját (Szent Antal megkísértése).

A szavakat mozgássá tette. A taglejtések retorikájának megbecsülést szerzett.

A szerelmek városa legvégén a karneváli tömegben fuldokolva keresi Garance-ot, elveszített szerelmesét. Birkózva halad előre az eltűnt szépség megnyeréséért. Szemben a tömeggel. Ellenkező irányba haladva, mint a többség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1060