KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Gyógyhatás

Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata

Nagy V. Gergő

Képes-e a művészet egy társadalmi trauma kezelésére? A Deller nevezetes akcióját dokumentáló Mike Figgis-filmet a Kassák Múzeumban mutatták be.

Bizarr és félelmetes látvány tárult azok elé, akik 2001. június 17-dikén a Dél-Yorkshire-i Orgreave-be látogattak: a csekély lélekszámú angol falu melletti mezőn a mélán bámészkodó helyiek láttára ezernyi felhergelt bányász és ugyanannyi gumibotos rohamrendőr esett egymásnak – szinte a megtévesztésig hasonló módon, mint tizenhét évvel azelőtt. Régi tudás, hogy a történelem ismétli önmagát – ezúttal azonban a kortárs művészettől kapott ebben hathatós segítséget, hiszen a nyolcvannégyes brit bányász-sztrájk leghevesebb ütközete Jeremy Deller szédítő szabású performanszában elevenült újra. A szakszervezeti mozgalom és a thatcheri neoliberalizmus döntő csatáját minuciózus történeti hűséggel játszották újra a nagy számú résztvevők: stimmeltek a kitűzők („Cole Not Dole”), a skandált szövegek („az egyesült bányászokat sosem fogják legyőzni”) és a karhatalmi műveletek is, miközben a roppant apparátussal kordában tartott akció szereplői között feltűnt számos, az egykori összecsapásban aktív rendőr és sztrájkoló – olykor az egykorival ellenkező oldalon.

Az orgreave-i csata eredetiségét jelzi, hogy elsőre nem is olyan könnyű eldönteni, mivel állunk szemben. Vajon az Angliában tucatszám rendezett „történeti rekonstrukciók” egyike ez csupán, amelyekben a nemzeti história nagy eseményeit játsszák újra a szórakoztató hatás céljából? Netán egy sörsátor mellé szervezett társasági eseményt látunk, vagy épp egy tévéfilm (rendezte: Mike Figgis) kedvéért inszcenált cselekményt, talán Deller vonatkozó könyvének (Az angol polgárháború, II. rész) illusztrációját, esetleg a konceptuális művészet különösen komplex példáját? Alighanem ez utóbbi mondható a legpontosabb leírásnak, amennyiben Deller alkotása mindezt egyszerre jelenti – miközben legalább annyira a kollektív emlékezet terapikus aktusa is, afféle katartikus hatású közösségi gyakorlat, amely egy alapvetően traumatikus társadalmi tapasztalat (a hagyományos értelemben vett munkásosztály felbomlása; a jóléti állam és a szakszervezeti mozgalom vége) feldolgozására tett kísérletet. Az orgreave-i csatát újrajátszó bányászok és rendőrök nem csupán saját személyes élményeikkel és egykori tetteikkel voltak kénytelenek számot vetni az akció során, de a múlt (hovatovább: a történelem) közvetlen átélése révén a társadalmi trauma megértésébe, értelmezésébe is belevonódtak. Feltoluló emlékekről, nem feledett sérelmekről mesélnek a Figgis dokumentumfilmjében nyilatkozó bányászok – s habár a rendőrattak a rekonstrukció során is győzedelmeskedik a mozgalmuk fölött, a kudarcos küzdelem ezúttal mégis felemelő.

Deller irdatlan mennyiségű interjú alapján, s kivált a bányászok élményeire támaszkodva komponálta meg az alkotását – amely ilyenformán leginkább a perspektívája révén értelmezi újra az eseményeket. Míg a nyolcvanas évek híradásai jobbára hőbörgő agresszorokként ábrázolták a munkájukért küzdő bányászokat (a BBC az események sorrendjét is manipulálta ennek érdekében), addig az eseménysort újrajátszató Deller következetesen igyekszik képviselni a bányászok nézőpontját. A korabeli híradók és a rekonstrukció feszültségére épül a re-enactment rögzítését vállaló Mike Figgis filmje is. Merthogy a főként formai kísérleteiről nevezetes direktor munkája egészében olyan hatást kelt, mintha egy archív felvételeket használó, hagyományos doksi volna – miközben persze világossá teszi, hogy rekonstrukciót látunk, ekként pedig éppenséggel a televíziós dokumentarizmus mesterségességére is fölhívja a figyelmet. Figgis filmje az egykori eseményekre emlékező résztvevők vallomásait az újrajátszott összecsapások dinamikus képeivel váltogatja – visszafogottan, lényegre törően, minden sallangot kerülve mesél tehát, akárcsak egy korabeli BBC-adás (igaz, a rendező néhány kézjegyszerű megoldása azért tetten érhető, lásd az általa jegyzett, melankolikus zenét, a párhuzamos szerkesztésmódot vagy a cselekményt jelentőségteljes szünetekkel központozó blankokat). Profin megcsinált, tévére szabott dokumentumfilm Az orgreave-i csata – éppannyira szabványos és konform darab a formáját tekintve, mint amennyire pezsdítő és felforgató az, amiről tudósít.

 

Az orgreave-i csata (The Battle of Orgreave) – angol dokumentumfilm, 2001. Rendezte: Mike Figgis. Performance rendező: Jeremy Deller. Gyártó: Artangel – Channel 4. 62 perc. A Kassák Múzeum bemutatója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 46-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11354