KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
   2015/október
FASSBINDER ÖRÖKSÉGE
• Schreiber András: Kamikaze Fassbinder 70
• Forgách András: Intenzitás Fassbinder esete a mozival
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Bolygó árnyak A Hiroshima-tabu
• Pusztai Beáta: Kísértetjárás Hiroshima az animében
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: Gonosz vadkelet Magyar ugar
• Várkonyi Benedek: Veszettek és elveszettek Beszélgetés Goda Krisztinával
A GYŰLÖLET KÖREI
• Csiger Ádám: A gyűlölet vonzásában Neonácik mozivásznon
• Petz Anna: Kísért a múlt Német neo-náci filmek
VASEMBEREK
• Baski Sándor: Útmutatók önkínzáshoz Teljesítményfüggők
• Nevelős Zoltán: „Mert ott van” Everest
• Simonyi Balázs: Fuss el véle! Futófilmek
FRANCIA VÉR
• Pernecker Dávid: Az üresség állapotai Gaspar Noé
• Gyenge Zsolt: Arcon spriccel a 3D Gaspar Noé: Szerelem
• Ádám Péter: A gúzsba kötött kamera A francia mozi különös aranykora
FESZTIVÁL
• Morsányi Bernadett: Menekülés az érzelembe Török filmek
• Ruprech Dániel: Hova tovább Szemrevaló/Sehenswert
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A képguberáló magánya Found footage filmek
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A hálózat csapdájában Mr. Robot
• Kránicz Bence: Párizs retró Papp Gábor Zsigmond: Ketten Párizs ellen
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Sebhelyeslelkűek John Pearson: The Profession of Violence
• Simor Eszter: Dupla ego Brian Helgeland: Legenda
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Túllőttek a célon Víkend
• Teszár Dávid: Emlékezni a felejtés korában A kígyó ölelése
• Baski Sándor: Izlandi magány Fúsi; Akváriumban élni
MOZI
• Baski Sándor: Aferim!
• Ruprech Dániel: Victoria
• Kovács Kata: Hercegnők éjszakája
• Huber Zoltán: A (sz)ex az oka mindennek
• Forgács Nóra Kinga: Vakrandi
• Vajda Judit: Dübörög a szív
• Kránicz Bence: Sétáló agyhalottak
• Hegedüs Márk Sebestyén: Sinister 2: Az átkozott ház
• Csiger Ádám: Hitman – a 47-es ügynök
• Kovács Bálint: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
• Sepsi László: A Szállító – Örökség
• Varró Attila: Miénk a világ
• Sándor Anna: Az útvesztő: Tűzpróba
DVD
• Pápai Zsolt: Jöjj és lásd!
• Gelencsér Gábor: Veri az ördög a feleségét
• Soós Tamás Dénes: A Stonehearst elmegyógyintézet
• Kránicz Bence: Snowpiercer – Túlélők viadala
• Kránicz Bence: Batman határtalanul: A szörnyek keringője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Jöjj és lásd!

Pápai Zsolt

Igyi i szmotri – szovjet, 1985. Rendezte: Elem Klimov. Szereplők: Alekszej Kravcsenko, Olga Mirjonova. Forgalmazó: Etalon Film Kft. 136 perc.

 

A tömegfilmes műfajokat a valósággal ápolt kapcsolatuk alapján – pontosabban a közvélemény által valós(ágos)nak tekintett eseményekhez fűződő viszonyuk szerint – kategorizáló elme nehezen tud elképzelni egymástól távolabb álló alakzatokat a történelmi és a horrorfilmnél. Előbbi nyilvánvalóan megtörtént helyzetekre épül, még ha ezeket gyakran átstrukturálja is, utóbbi viszont messzire távolodik a valóságtól, mivel kötelezően kell fantasztikumot tartalmaznia. Elem Klimov szikár életművének utolsó tétele, idén harmincéves mesterműve minden efféle teoretikusi közelítésnek ellenáll, lévén olyan művészfilm, amely egyúttal műfaji keretben értelmezhető, mondjuk így: „történelmi (vagy háborús) horrorként” szemlélhető. A második világégés kellős közepén játszódó film hőse a naiv, tizenéves belorusz parasztfiúcska, Flera, aki kiás egy puskát az elhagyatott harcmezőn, a partizánokhoz társul, majd leválik róluk, és a hadszíntéren magányosan, vagy véletlenszerűen mellécsapódó útitársaival közösen szerzett tapasztalatai nyomán rövid úton vénemberré amortizálódik (úgy tudni, a tizenhat éves Alekszej Kravcsenko effektíve megőszült, illetve pszichiátriai kezelésre szorult a kilenchónapos forgatás végére). Sokan és sokszor leírták már, hogy Klimovénál nincs sokkolóbb film a háború pokláról, amihez képest Coppola Apokalipszis, mostja is csupán flitteres popcornmese. Ereje nem utolsósorban abból származik, hogy a rendező (aki tudvalevőleg kilencévesen csöppent bele Sztálingrád ostromába, és csak nagy nehezen evakuálták őt és családját a harcok közepette, az első vonalból szerezte hát a tapasztalatait a háborúról) kíméletlenül exploitálja a műfaji darabok, mégpedig elsősorban a horrorzsáner klisékészletét, de nem egyszerűen fel- és kihasználja, hanem tovább is fejleszti azokat. Miközben irgalmatlanul él naturális vérontásokkal és olyan közhelyeffektusokkal, mint a füst és a köd, páratlanul delejes hangkulisszát teremt, valamint számos emblematikus pillanatot kreál. A harcmezőn katyusatűzben elhullott szarvasmarha képe, a toronyba halmozott meztelen testek látványa a hős szülőfalujában, vagy éppen az ezt követő – mindenkori moziantológiák örök díszének számító – mocsárjárás, továbbá a Hitler-fétis hurcolásának, a fatemplomba terelt szerencsétlenek kivégzésének és a Flerát egy fotó készítése alatt terrorizáló náci tiszteknek a jelenete mind olyan kép, illetve epizód, amely nem csupán az egyszeri mozista emlékeibe ég bele örök életre, de sok horrordirektort is megihlet(het)ett. A Jöjj és lásd! fő inspirációja – természetesen a partizánzsáner mellett – is egy horrorfilm lehetett, mégpedig hozzá hasonlóan a művész- és műfajfilm határmezsgyéjén álló borzalommozi, nevezetesen Kubrick Ragyogása. Bizonyos motívumok (mint az ikerlányok szerepeltetése), illetve formanyelvi megoldások bizonyítják ezt, mindenekelőtt a steadicam alkalmazása, amely a film világát meghatározó elemek legfontosabbika, ugyanis a segítségével rögzített képsorok a hosszúságuk miatt realisták, a kompozíciók vízszinteseit és függőlegeseit torzító nagylátószögú optika miatt viszont éppenhogy „ellenrealisták”, kevésbé valóságosak. Végeredményben szürrealitás ritkán annyira valószerű, illetve valószerű ábrázolás ritkán annyira szürreális, mint éppen itt. A Jöjj és lásd! ugyan nem hibátlan film (a sztereotipizáló beszédmód a németek bemutatásában mai szemmel némiképp avíttnak tűnik, ráadásul művészileg erőteljesebb hatású lett volna, ha az antagonisták megmaradnak arctalannak), mégis a mozitörténet különleges tüneménye. Kevés mozgókép született eddig, amely a minden tömegfilmi műfajt jellemző, zsigeri és egycélú hatásirányultságot ilyen magától értetődően volt képes szintetizálni a legmívesebb művészfilmekre jellemző intellektuális orientációkkal. Klimov munkája a maga nemében utánozhatatlan, mégis seregnyi – igen eltérő szemléletű – alkotót inspirált. Hatása ott kísért a J-horror keleti és a torture porn nyugati lovagjainak opusaitól kezdve a Spielberg reneszánszát hozó Ryan közlegényben és Schindler listájában, vagy éppen olyan kortárs művészfilmekben, mint a Saul fia, Nemes Jeles Lászlótól.

Extrák: Nincsenek. A kiadvány az Etalon Film szovjet–orosz klasszikusok hétlemezes gyűjteményét tartalmazó kiadványának része.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12438