KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
   2016/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múltunk a beton alatt Magyar film, magyar idő – 1. rész
• Kelecsényi László: És akkor a Psota… Psota Irén (1929-2016)
• Babiczky László: Összhangzat és intuíció Beszélgetés Zányi Tamással
• Soós Tamás Dénes: 80 év derű Beszélgetés Csukás Istvánnal
ANDRZEJ ZULAWSKI
• Varga Zoltán: Lázas szerelmek balladái Andrzej Zulawski démonai
BRIT BŰNÖK
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal
• Roboz Gábor: Antihősök krónikái Ruth Rendell a moziban
TÁVOL-KELET
• Teszár Dávid: Kistigrisből nagy tigris Koreai film 2010-2015
• Géczi Zoltán: Renegátok sötét öltönyben Dél-koreai gengszterfilmek új hulláma
• Varró Attila: Nyolc milliméteres tűzerő Japán punkfilmek
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: Az unokák mozija Magyar Filmhét: kisjátékfilmek
• Orosz Anna Ida: A pálya szélén Magyar Filmhét: animációs filmek
• Csiger Ádám: A nagy shortolás Friss Hús Fesztivál
• Pintér Judit: Ciao Annamaria! Trieszt
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Egy bunkó újságíró naplója Daniel Kehlmann: Én és Kaminski
• Forgács Nóra Kinga: A múltam helyett a múltadban Wolfgang Becker: Én és Kaminski
KRITIKA
• Sepsi László: Putyin kedvenc videójátéka Ilya Naishuller: Hardcore Henry
• Soós Tamás Dénes: Két gyerek, négy kerék Tiszta szívvel
• Baski Sándor: Kitörési kísérlet Hurok
MOZI
• Baski Sándor: Mama
• Pazár Sarolta: A kommuna
• Forgács Nóra Kinga: Az alsó szomszéd
• Jankovics Márton: A lánykirály
• Vajda Judit: Bazi nagy görög lagzi 2.
• Simor Eszter: Gyilkos páros
• Tüske Zsuzsanna: A Főnök
• Alföldi Nóra: A szerelem gyerekkel jön
• Sepsi László: Cloverfield Lane 10
• Andorka György: Batman Superman ellen: Az igazság hajnala
• Varró Attila: A Vadász és a Jégkirálynő
• Kránicz Bence: A dzsungel könyve
DVD
• Bocsor Péter: Egyenesen Comptonból
• Gelencsér Gábor: Bizalom
• Soós Tamás Dénes: A harminchármak
• Gelencsér Gábor: Szegény gazdagok

• Kárpáti György: Szemmérték A FIPRESCI 90 éve
DVD
• Kránicz Bence: A válságstáb
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Dampyr visszatér

Újabb ismert olasz képregénnyel jelentkezik a Dylan Dog magyarországi kiadója, pontosabban feléleszt egy olyan sorozatot, amely közel tíz évvel ezelőtt már sok olvasónak megtetszett – ám nem annyira soknak, hogy érdemes legyen könyvesbolti terjesztésben megjelentetni. A rendezvényekre és webshopokra koncentráló eladási koncepció azonban a Dampyrnál is bejöhet.

Ennek a viszonylag új, 2000-ben indult horror-sorozatnak a főszereplője a vámpírokat egyedül megölni képes dampyrok (vámpír-ember hibridek) jelenlegi egyetlen képviselője, Harlan Draka. A fumetto kezdeti újdonsága abból állt, hogy az akkor még tartó délszláv háború környezetébe helyezett egy vámpírtörténetet, ám az írók hamar felismerték ennek az ötletnek a korlátait. Harlannak más természetfeletti jelenségekkel is fel kell vennie a harcot, amiben egy megtért zsoldos, egy szabadulni kívánó vámpírlány és néhány meghatározatlan emberfeletti lény is segíti. Ebből következően amolyan generikus hőssé alakult át, aki kötelességtudatból teszi, amit tennie kell, ráadásul sokszor csak végrehajtóként, ugyanis mások jelölik ki számára, hogy hol és kivel vagy mivel kell megküzdenie.

A remekül megrajzolt, fordulatos történetek közül eddig a Prágában játszódó A kőhíd alatt (5. rész) és a német egyetemi környezetbe helyezett Fekete mágia volt a legérdekesebb, gyakorlatilag vámpírmentesen. A most induló új sorozat nem közvetlen folytatása a korábbinak, aminek az a fő oka, hogy a budapesti képregényfesztiválra ellátogat az egyik alkotó, ezért az általa készített kötetekből válogattak a szerkesztők. Érdekesség, hogy a Velencei baba című rész, amelyben Harlanék megidézik Casanova szellemét, kikacsint Fellini híres filmjére. A mozis utalások egyébként sem ritkák, hiszen gyakorlatilag valamennyi fontosabb szereplő arcvonásait ismert színészekről vagy előadókról mintázták, ha tehát valaki Ralph Fiennest, Annie Lennoxot, David Bowie-t vagy Diane Keatont véli felfedezni a képregény oldalain, megnyugtathatom, hogy ez szándékos. A Dampyr hangulata komorabb ugyan a Dylan Dognál, de így is kellemes kikapcsolódást nyújt.

Dampyr 1. Fekete-fehér, 200 oldal, puhafedeles. Kiadó: Frike Comics.

 

Titánember

A hazai geek társadalmat régóta foglalkoztatja a kérdés: legyen-e magyar szuperhős (és ha igen, milyen ne legyen). Mostanra a kérdés annyiban eldőlt, hogy március végén megjelent az újságosoknál a Titánember kilencedik, befejező része. Csak üdvözölhetjük, hogy az immáron létező magyar szuperhős fittyet hány az előítéleteknek és skatulyáknak, alkotóit nem befolyásolta semmiféle megfelelési kényszer.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az alkotók (Juhász-Nagy Gábor író és Vadas Máté rajzoló) tökéletes munkát végeztek. Sőt szinte minden gyermekbetegség diagnosztizálható a Titánemberen. A legfőbb problémának a hangvétel folyamatos hullámzását látom. Hagyományos szuperhős-képregényt, annak paródiáját és társadalomkritikát csinálni egyszerre szinte lehetetlen, még a legnagyobb profiknak sem sikerül gyakran. A karakterek mintha nem ugyanahhoz a darabhoz kaptak volna szövegkönyvet, a sztoriban dramaturgiailag indokolatlan elterelések fajsúlyos tézisekkel keverednek, a látványos és nyilván fájdalmas püfölések mellett sok a túlbeszélt ironizálás.

Fontos szót ejteni a Titánember politikai üzenetéről is, hiszen a mai Magyarországon játszódó történetben az író egyáltalán nem kerülgeti a konkrét utalásokat. Olyannyira, hogy ez helyenként túl direktre sikerült, és a képzeletbeli miniszterelnökkel kapcsolatos kemény sarkítások alapján teljesen érthetetlen, hogyan kerülhetett hatalomra egy ilyen cinikus figura – ami társadalomkritikának eléggé felszínes.

Ami a rajzot illeti, a környezet lényegében realista, a karakterek azonban groteszkbe hajlanak, az arányok, a mozdulatok sokszor eltúlzottak, és a panelkompozíciók gyakran nem illeszkednek a történet ritmusához, dinamikájához. De persze mindezek a bírálatok eltörpülnek elismerésem mellett, hogy a szerzők végigcsinálták, és máris újabb ciklusban gondolkodnak.

Titánember 1-9. Színes, számonként 24 oldal, irkatűzött. Kiadó: Juhász-Nagy Gábor.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12488