KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nőügyek

Látszani kell

Horeczky Krisztina

A macsó mentalitásra hangolt magyar világon csak a női öngondoskodás szelíd erejével lehet változtatni.

 

A „Női sokszínűség képei – filmes workshop a hatékony kommunikációért”projekt keretében a Palantír Film Alapítvány tíz női érdekérvényesítő szervezet képviselőivel dolgozott együtt 2015 májusától, Komlósi Orsolya antropológus, és Lakos Nóra filmrendező, tréner bábáskodásával. Az EGT és a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével megvalósult, tízhónapos vizuális kommunikációs képzés célja az volt, hogy a civil szervezetek tanulják meg láthatóvá tenni tevékenységüket filmes, fotós eszközök használatával. Kivált nehéz ez akkor, ha gyakorta maguk a női teamek a gátjai az eredményes kommunikációnak; mások személyiségi jogait szem előtt tartva éppen hogy a „láthatatlanságot” ambicionálva.

Füredi Zoltán a műhelymunkáról forgatott, inkább werk- mint dokufilmjében közelebb hozott öt szervezetet, és azok alapítóit-munkatársait. Így az Emma Közhasznú Egyesület/Születésházat, az ÉFOÉSZ Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szervezetét, a Mosoly utca Alapítványt, a Partners Hungary Mediációs Központot, és a családon, párkapcsolaton belüli erőszak túlélőinek, áldozatainak támogatását szolgáló Tér-Erő Csoportot.

A Nőügyek rávilágít, mennyire mostoha társadalmi klímában működnek/vegetálnak azok a civil szervezetek, amelyeket bár ritka kivételtől eltekintve nők hívtak életre, mégis gondot okoz számukra meghatározni a viszonyukat a genderszerephez, főként a hazánkban szitokszónak számító feminizmushoz. Egy angol abszurd szkeccset idéző, remek jelenetben a női egyenlőségről interjúvolnak meg az utcán két ifjú járókelőt. Miközben a szereplési vágytól túlfűtött férfiú elzengi, milyen csekély számban képviseltetik magukat a nők a magyar országgyűlésben, rendre belefojtja a szót a mellette álló, a döbbenettől is hápogó lányba – egyre mondva a magáét az „elnyomott kisebbség”-ről. Ugyancsak beszédes, amikor a Budapesti Corvinus Egyetemen székelő karriermenedzsment, az Effemine – Egyesület a Fiatal Nőkért diákszervezet egyik vezetője a tréning tapasztalatait leszűrve arról számol be, mióta a nemi jelleg helyett a professzionalitásra helyezik a hangsúlyt, egyenrangú félnek tekintik őket a campuson. Honlapjukra látogatva megnyugvással konstatáltam, hogy a logójukból (még) nem távolították el a tűsarkút. Túl azon, hogy vajon a partneri bánásmód kivívásáért érdemes-e elnyomni az identitás alapját, amelyet az Effemine a nevében is hordoz, árulkodó, hogy a workshop trénerei, valamint a tizenkét önkéntes között lámpással is alig bukkanni férfira. Mindez lakmuszpapírszerűen mutatja meg a még mindig feudális szemléletű magyar társadalom, és a honi nők emancipáltságának hiányát. Ezért is lett volna jó, ha a gyermekéhezés hosszú távú megoldásán munkálkodó Mosoly utca mozgalom egyik alapítója, Kelemen Szabolcs is megszólal vezetőtársa, Torma Zsuzsanna mellett, akihez hasonlóan a saját bőrén tapasztalta meg az éhezést.

A többségében karitatív, segítő szerveződések mögött egyéni sorsok állnak, amelyek ritkán kerülnek felszínre. A képzés azt (is) volt hivatott elősegíteni, hogy a spotfilmek, a kurta, tömör bemutatkozó szövegek (elevator pitch) épüljenek egy-egy történetre. Részben, mert miként Bombera Krisztina televíziós újságíró fogalmazott a filmben: a médiának érdekes „karakter” kell. Kérdés, az éhezés, a szülés utáni depresszió, a bántalmazás miért nem eléggé karakteres a bizonyos közszolgálatiságot is ellátó sajtónak? Nem kívánok naivnak mutatkozni, azonban az már az ízlésem ellen való volt, amikor az ÉFOÉSZ hatásos és érzelmes pitchét értékelve az egyik női segítő/coach a jógázással kapcsolatos élményei után közölte, a többek könnycsatornáit beindító paneleknél neki több kell. Nem tartom sem jól bevált, sem elcsépelt közhelynek, hogy egy harmincnyolc esztendős, párkapcsolatra hiába vágyó, munkanélküli szellemi fogyatékos nő, aki a lábát sem teheti ki egymaga az utcára, úgy kénytelen élni, mint egy erős szülői kontroll alatt lévő kiskorú.

Előfordult tehát, mikor egy-egy őszinteségtől hajtott tréner szerencsétlenül kommunikálta a véleményét, ám ennek megmutatásával is bepillantást nyertünk egy húsba vágó társadalmi problémákkal foglalkozó, a közös emberi hangot kereső workshop rokonszenvre méltó működésébe.

 

NŐÜGYEK – magyar dokumentumfilm, 2016. Rendezte: Füredi Zoltán. Producer: Komlósi Orsolya. Operatőr: Dömötör Péter, Blaumann Edit. Vágó: Szalay Péter. Hangmérnök: Kapcsos Vince. Gyártó: Palantír Film Alapítvány, 50 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12787