Kritika

Madarász Isti: Átjáróház

Nem nyugodnak békében

Gyöngyösi Lilla

Az Átjáróház őrült kaland műfajok és világok határán.

Míg a halál el nem választ – az Átjáróház ezt az egyszerű házassági formulát forgatja ki, hiszen két főhősének, Krisztiánnak és Áginak csak a lány halála után kezdődik igazán a kapcsolata. Madarász Isti filmjében azonban korántsem az az egyetlen természetfeletti elem, hogy Ági a halottasházba kerülve is eleven: a horror- és dark fantasy-szerzőként ismert Veres Attila forgatókönyve egy olyan meghökkentő világba kalauzol, amelyet a halállal ki nem békülő halottak, egy olvasó kecske, boszorkányok és démonok népesítenek be, a túlvilág ígérete pedig egy öreg faajtó mögött rejlik. Míg sok halott ahhoz kéri az új hullaházi éjjeliőr, Krisztián segítségét, hogy megnyíljon előttük ez a bizonyos ajtó, a férfi rájön, hogy Ágit nem szeretné átengedni – majd pedig mindent megtesz azért, hogy visszahozza őt az életbe.

Az Átjáróház különös és ritkán látott műfaji hibrid: romantikus fantasy némi horrorral és sok fekete humorral keverve. Egyszerre igyekszik megszólítani a plázaközönséget és a magyar filmek rajongóit – egyelőre nyitott kérdés, hogy melyiket sikerül, esetleg mindkettőt vagy egyiket sem. Ugyanúgy egy mesés Magyarország jelenik meg benne, mint a Liza, a rókatündérben, a Drakulics elvtársban vagy az Űrpiknikben, de jobban elemelkedik a valóságtól és a közegből adódóan kissé borzongatóbb, bizarrabb is. Itt nem az általunk ismert világot fűszerezik fantasztikus elemek, a mágia és a furcsaság mélyen átitatja a történet szövetét. Az időtlennek ható, alapjaiban mégis ismerős világot remek helyszínek, egyedi jelmezek és gazdag díszletek, köztük a kísérteties kelenföldi hőerőmű monstruma teremtik meg, egymásba mosva a hétköznapit és a csodásat.

Madarász Isti egyébként is szívesen lép el a realitás talajáról és kísérletezik olyasmivel, amivel más magyar alkotók szinte soha. Az Egy szerelem gasztronómiájával megalkotta az első magyar gasztromusicalt, legsikeresebb filmje, a Hurok pedig az időkavarással rázta fel a párkapcsolati gengszter-drámát. Az Átjáróházzal ismét újraírja a közönségfilmek szabályait: az eredmény egy igazán vad kaland, amelyben nem is áll teljesen össze a sok egymástól gyökeresen elütő részlet. A romantikus szál bájos, általában a humor is remekül működik (Galla Miklós, sőt, a filmen ritkán látható Kútvölgyi Erzsébet is pompás választásnak bizonyul), a horrorelemekkel csínján bánik a film, a fantasy-vonal viszont kidolgozatlan. A természetfeletti világ törvényei hasraütés-szerűnek és zavarosnak hatnak, bár Kulka János pokoli boncmestere épkézláb háttértörténet nélkül is mágnesként vonzza a tekintetet. Eközben a történet mellékszálai – Krisztián kalandfilmeket idézve teljesíti a halottak kívánságait – darabossá teszik a narratívát, a film egy ponton leül. Az epizodikusság mellett akad néhány semmibe vezető felvetés és olyan ötlet is, ami nem kapcsolódik szervesen a fő csapásirányhoz – például az Eredetet idéző, elforduló szobabelső inkább csak ad-hoc látványelem, igaz, annak kiváló.

Az alkotók tehát ezúttal kissé sokat markoltak, a játékidő nagy részében mégis könnyen bele lehet feledkezni az Átjáróházba, amelynek ráadásul a tanulsága sem érződik közhelyesnek. Az igaz szerelem legyőzi a halált is, és még a legelveszettebb szerencsétlenről is kiderülhet, hogy kiválasztott, ha nagy nehezen rájön, hogy mire; a film egyedi körítéssel, meglepő utakon jut el ezekig a megnyugtató megoldásokig. A csetlő-botló és elvarázsolt Krisztián a Zanox főhőséhez hasonlóan válik felnőni képtelen figurából szerelmes akcióhőssé – egy jóval nagyobb volumenű produkcióban. Bárnai Péter – aki bizonyára megosztó választás lesz a főszerepben – Rujder Viviennel együtt magabiztosan vezeti a filmet, atipikus párosuk üdítően furcsa. Ahogyan az egész Átjáróház is: a film legnagyobb erénye, hogy mer szokatlan lenni, felvállalva, hogy az ismeretlen műfaji koktél sokak gyomrát megviselheti. Karácsonyi romantikának túl sötét, fantasynek túl földhöz ragadt, horrornak túl bohókás, de mindenképp mellette szól, hogy nem láttunk még ilyet és valószínűleg nem is fogunk egyhamar.

Átjáróház – magyar, 2022. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Veres Attila. Kép: Garai Gábor. Zene: Pacsay Attila. Producer: Muhi András és Ferenczy Gábor. Szereplők: Rujder Vivien (Ági), Bárnai Péter (Krisztián), Varga Veronika (Juli), Kulka János (Boncmester), Kútvölgyi Erzsébet, Dobó Kata, Galla Miklós. Gyártó: FocusFox. Forgalmazó: InterCom. 90 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/01 55-55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15615

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -